Azokra a hivatkozásokra később még visszatérek, amelyekben Rickert bírálja Webert. A „díszítő” jellegű hivatkozásra a legszebb példát a Grenzen második kiadásának 553. oldalán találtam: Rickert itt hivatkozik a RuK 1905-ben megjelent („Knies und das Irrationalitätsproblem” című) második részére – egy konkrét probléma kapcsán azt mondja, hogy aki elolvasta Max Weber írását, annak nem lesz többé kétsége afelől, hogyan értelmezze a problémát –, ám ha visszakeressük a hivatkozott helyet (GAW, id. kiad., 53. o.), ott a következőket találjuk: „Ezt egyébként senki nem mutatta meg olyan világosan, mint Rickert”, és Weber a maga részéről a Grenzenre hivatkozik. A pozitív, de kicsit lekezelő hivatkozásra a könnyebbség kedvéért a KuN-ból hozok példát (ennek van magyar fordítása): Rickert hosszasan sorolja, kik mélyültek el a Grenzen nyomán metodológiai problémákban, s utolsókként hozzáteszi, hogy „a nemzetgazdaságtan számára … Menger Károly és a legújabb időkben Weber Miksa oly tanulságos módon” ráirányította a figyelmet a „módszertani vizsgálódásokra”. (Lásd Kultúrtudomány és természettudomány, id. kiad., 11–12. o.; KuN, 4. és 5. kiadás, 8–9. o.).