Lásd 2. kiadás, 336. o. skk. – És van itt még valami: egyáltalán nem lehetetlen, hogy Weber – némileg félreértett – ellenvetéseinek is szerepük volt abban, hogy Rickert a második kiadásban megváltoztatta a terminológiát (és ebben az esetben kicsit másképp vetődik fel a „ki kire hatott”, illetve „ki kinek a tanítványa volt” kérdés). Weber ellenvetései ugyan kezdettől fogva a már a „teleológiainak” nevezett fogalomalkotásban is centrális szerepet játszó „érték” fogalomra irányultak, egy helyütt azonban megemlítette azt is, hogy további nehézséget okozhat, ha félreérthető kifejezéssel a „teleológiai dependencia” elvére hivatkoznak, hiszen a történeti tárgynak „jelentőséget” kölcsönző célok sora mindig meghosszabbítható egészen a jelenig. (Lásd „Kritische Studien auf dem Gebiet der kulturwissenschaftlichen Logik”. In: GAW, 255. o. skk.) Ez a tanulmány – melyben Weber Eduard Meyer „Zur Theorie und Methodik der Geschichte” című, 1902-ben megjelent írásával vitatkozik – először az Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitikban jelent meg 1906-ban, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy Rickert nemcsak Meyer írását ismerte (erre a Grenzen 2. kiadásában már reagált is, lásd 291. o.), hanem a Weber-szöveget is, hiszen Weber itt fogalmazza meg azokat az ellenvetéseket Rickert álláspontjával szemben, amelyekre később az „Értékmentesség”-ben hivatkozik.