Mármint a töredék szövegéből nem tudjuk meg: ugyanez a gondolatmenet szerepel ugyanis az „Objektivitás”-tanulmányban, ahol megtudjuk, hogy a történelem nem normatív diszciplína, ha mégis normatív rendezéssel próbálkozunk, akkor vagy a valóságot fogjuk begyömöszölni az amúgy precíz, de valóságidegen fogalmainkba, vagy azt képzeljük „tulajdonképpeni” valóságnak, amit fogalmaink „leírnak” – és ott már azt is megtudjuk, hogy ezt a csapdát úgy lehet elkerülni, ha ideáltípusokat alkotunk, melyeket érvényes határfogalmaknak tekintünk, azaz nem tartalmi (empirikus), de nem is normatív érvényességet tulajdonítunk nekik (lásd GAW, id. kiad., 194–195. o.; magyarul: Max Weber: Tanulmányok. id. kiad., 50–52. o.).