A szöveget most nem idézem, csak emlékeztetek rá: Weber először elmondja az ideáltípusok előnyeit (szemléletessé vagy érthetővé teszik a vizsgált összefüggések sajátszerűségeit, heurisztikus jelentőségük van, segítenek a hipotézisalkotásban stb.), majd mond néhány példát (mondhatni „ideáltipikusan megalkotott ideáltípust”, egyebek közt a „kézművesség” fogalmát). Utána rátér a veszélyekre: az ideáltípus nem mintaszerű, kidolgozása nem cél, hanem eszköz, de megkerülhetetlen eszköz, és bajok származnak abból, ha a társadalomtudós nem tudatosítja, hogy fogalmai ideáltípusok. A gondolatmenetet azzal a sokszor idézett megfogalmazással zárja, melyben „határfogalomnak” nevezi az ideáltípust. (Lásd GAW, 190–194. o.; magyar kiadás: i.m., 50–53. o., illetve: i.m., 47–51. o.)