Remélem, más alkalommal sikerül egy (a zenetörténetből vett) példán megvilágítanom, hogyan „működik” az a viszony, amely egy viselkedés helyessége értelmében vett típus és az empirikus viselkedés között áll fenn, és hogy – például egy konkrét művészet fejlődésében – hogyan viszonyul ez a mozzanat a szociológiai hatásokhoz. Nem csak a logika, illetve más tudományok története esetében, hanem pontosan ugyanígy minden egyéb területen is éppen azoknak a kapcsolatoknak van a fejlődés dinamikája szempontjából a legnagyobb jelentőségük, amelyeknél elszakadhatnak az empirikus és a helyesség értelmében vett típus közti szálak, és felszínre törhetnek a kettő közti feszültségek. Ugyanilyen nagy jelentősége van persze annak a tényállásnak, amely egyenként és lényegesen különböző módon, de a kultúra minden egyes területén megtalálható: nevezetesen, hogy egy egyértelmű helyesség-típus nem – és milyen értelemben nem – valósítható meg, hanem kompromisszum vagy választás lehetséges – esetleg válik elkerülhetetlenné – több ilyen, a racionalizálásnak alapul szolgáló típus között. Itt ilyen tartalmi problémákat nem taglalhatunk.