Az objektíve helyes értelmében vett racionalitás (objektive Richtigkeitsrationalität): a „Richtigkeitsrationalität” terminus – és egyáltalán: a „szubjektív célracionalitás” (subjektive Zweckrationalität) és az „objektíve helyes értelmében vett racionalitás” megkülönböztetése – nem szerepel a WuG szövegében. Itt valóban arról van szó, amiről Weber beszélt az első fejezet „Előzetes megjegyzés”-ében: egyszerűsödött a terminológia. A WuG-ban a „célracionalitás” terminus már világosan és egyértelműen egy fogalmi konstrukcióra – a szigorúan célracionális cselekvés konstrukciójára – vonatkozik, és e konstrukció felől nézve teljesen fölösleges – sőt zavaró – a cselekvő (szubjektív) várakozásaihoz, illetve az érvényes tapasztalatok szerint (objektíve) helyes várakozásokhoz igazodó célracionális megfontolások megkülönböztetése. A szigorúan célracionális cselekvés fogalmi konstrukciója ugyanis azt mondja meg, hogyan játszódott volna le a cselekvés, ha a cselekvőt (kizárólag) célracionális megfontolások vezették volna (vagyis az, hogy milyen viselkedést vár a külvilág tárgyaitól és más emberektől), ha ismerte és figyelembe vette volna az összes körülményt (beleértve más emberek szándékait és várakozásait is), és ha (kizárólag) célracionálisan (az általunk érvényesnek tekintett tapasztalathoz igazodva) választotta volna meg az eszközöket. – A WuG-ban kétségkívül egyszerűbbé, könnyebben érthetővé vált a terminológia, ennek azonban az az ára, hogy Weber teljes egészében kihagyta az itt közölt tanulmány II. alfejezetének finom és tanulságos megkülönböztetéseit az egyre érthetőbbé váló – a csupán „beleérző jelleggel utólagosan átélhetőtől” a teljesen evidens racionális konstrukciókig vezető – fokozatok között (ezekre később még visszatérek).