A VI. pontot indító két példa közül csak az első (valaki pénzt cserél valami másra, pénzhasználat) kidolgozott, a második (egy nyelvi közösség tagjának nyelvhasználata) vázlatos, és – mint Weber a következő bekezdés elején meg is jegyzi – a kettőben csupán az a közös, hogy a résztvevők viselkedése úgy játszódik le, „mintha” valamilyen célracionálisan, megegyezéssel kialakított rendhez igazodnék. Ez az egyenetlenség nem véletlen, a két eset ugyanis nem ugyanazt példázza, csak ez az itteni differenciálatlan terminológiában nem látható át azonnal. Ebben a szövegben Weber mind a két esetben „Gemeinschaftshandeln”-ről (közösségi cselekvésről) beszél, vagyis arról, amire 1919-ben két terminust – „soziales Handeln” (társadalmi cselekvés) és a „soziale Beziehung” (társadalmi kapcsolat) – használt. Csakhogy 1919-ben, a WuG első részében az utóbbin – a „társadalmi kapcsolaton” – belül már különbséget tett „Vergemeinschaftung” (közösség) és „Vergesellschaftung” (társulás) között (lásd 9. paragrafus, 21-22. o.; 66. o.). Az utóbbival nincs probléma: ezt – mint már volt róla szó (lásd a 17. oldalhoz adott magyarázatot) – Weber ugyanabban az értelemben használta 1913-ban és 1919-ben. Így nincs probléma a piaci csere, illetve a pénzhasználat példájával sem: igaz ugyan, hogy a példát Weber 1913-ban még a differenciálatlan „közösségi cselekvés” eseteként tárgyalja, de ugyanez a példa szerepel a WuG első részében a „társadalmi cselekvéshez” (lásd 11. o.; 51. o.), a „társadalmi kapcsolathoz” (lásd 13. o.; 54. o.) és a „társuláshoz” adott magyarázatokban (lásd 23. o.; 68. o.). A „Vergemeinschaftung” (közösség) terminus azonban az 1913-as szövegben még nem szerepel^* – az itt használt terminusok közül az „Einverständnis” (egyetértés”) és az „Einverständnishandeln” (egyetértésen alapuló cselekvés) áll hozzá a legközelebb (erre később még visszatérek) –, és ez teszi problematikussá a második példát: a WuG első részében a „közösség” és a „társulás”^* definíciójához adott magyarázatokból kiderül, hogy a közös nyelv nagymértékben „megkönnyíti a kölcsönös megértést”, de ez „önmagában még nem jelent közösségképződést”, és „társulások” kialakulásához is csak azáltal vezet, hogy megkönnyít mindenféle érintkezést: „Mindenekelőtt az egyes egyének – mégpedig nem mint közös nyelvet beszélők, hanem mint ettől függetlenül érdekeltek – között könnyíti meg az érintkezést. A közös nyelv szabályaihoz való igazodás tehát elsődlegesen csupán eszköze a megértésnek, és nem a társadalmi kapcsolatok értelmi tartalma. Csak a nyelvi közösség tagjai és a más nyelvet beszélő kívülállók között kialakuló tudatos ellentétek teremthetnek a nyelvi közösségen belül olyan egyforma helyzetet, olyan közösségérzést és olyan társulásokat, amelyeknek tudatos létalapja a közös nyelv.” (Lásd 23. o.; 68. o.)