„Egyetértésen” ugyanis azt a tényt fogjuk érteni: az itt következő definíció az „egyetértésnek” (Einverständnis) – illetve a bekezdés végén: az „egyetértésen alapuló cselekvésnek” (Einverständnishandeln) – csupán azt a vonását emeli ki, hogy noha nincs „megállapodás” (Vereinbarung), mégis érvényesnek tekinthetjük a mások viselkedésével kapcsolatos várakozásainkat (van rá esély, hogy várakozásaink teljesüljenek). A következő bekezdésből azonban kiderül, hogy – noha nincs megállapodás – az egyetértés folytán mégiscsak van valami kapcsolat-féle a cselekvők között (azért fogalmazok úgy, hogy „kapcsolat-féle”, mert itt még nincs rá külön terminus): a „társulástól” (Vergesellschaftung) Weber itt még terminológiailag nem különbözteti meg „közösséget” (Vergemeinschaftung). De afelől nem hagy kétséget, hogy az „egyetértés” vagy az „egyetértésen alapuló cselekvés” létrehoz valami „kapcsolat-félét”, és ez különbözik a „társulástól” (és amikor ezt körülírja, egészen közel jut a WuG-ban használt Vergemeinschaftung-Vergesellschaftung fogalompárhoz): „Az egyetértés folytán közösséget alkotó egyének” – mondja (és itt a „Vergemeinschafteten” kifejezést használja) – „éppúgy cselekedhetnek szándékosan az egyetértés ellenében, ahogy a társult személyek (Vergesellschafteten) a megállapodás ellenében.” Vagy egy oldallal később: „Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy azok, akik egyetértés folytán közösséget alkotnak…” (die durch Einverständnis Vergemeischafteten). – Erre utaltam korábban, amikor azt mondtam, hogy ebben a korai szövegben az „egyetértés”, illetve az „egyetértésen alapuló cselekvés” áll a legközelebb ahhoz, amit Weber a WuG első részében mint „közösséget” megkülönböztet a „társulástól”.^*