Az egyetértésen alapuló cselekvés még nem „szolidaritás”, a társadalmi cselekvés pedig semmi esetre sem kizárólagos ellentéte az emberek ama közösségi cselekvésének, amelyet „harcnak” nevezünk: az itt következő és a bekezdés végéig tartó gondolatmenet két külön paragrafusban található a WuG első fejezetében: a bekezdés első része megtalálható a nyolcadik paragrafusban és a hozzá fűzött magyarázatokban, ahol Weber definíciót és példákat ad a „harcra” (lásd 20-21. o.; 64-66. o.), a bekezdés vége pedig a kilencedik paragrafusnak és a hozzá fűzött magyarázatoknak a „közösségről” (Vergemeinschaftung) szóló részében (lásd 21-23. o.; 66-68. o.). – Ebben a szövegrészben egyébként Weber egészen közel jutott a későbbi „közösség”-„társulás” (Vergemeinschaftung-Vergesellschaftung) megkülönböztetéshez: a bekezdés közepe táján („A tatárjárástól kezdve…” kezdetű hosszú mondatban) „a harcban résztvevő felek egyetértésen alapuló közösségét” (Einverständnis-Vergemeinschaftung) állítja szembe a „racionális társulás terepén” (auf dem Boden einer rationalen Vergesellschaftung) folyó harccal. De csak közel jutott a megkülönböztetéshez, itt ugyanis még sem a szóhasználat, sem a „közösség”-„társulás” szembeállítás nem következetes: a bekezdés utolsó előtti mondatában például „egy bizonyos fajta társulás” (Vergesellschaftung) vagy „egyetértésen alapuló közösség” (Einverständnis-Gemeinschaft) kényszerítő apparátusáról beszél.