Miután a 6. §-ban és a hozzá fűzött magyarázatokban (lásd 17–19. o.; 60–62. o.) Weber kifejtette, milyen alapon biztosítható egy rend legitimitása, a 7. §-ban és a hozzá fűzött magyarázatokban arról beszél, milyen alapon tulajdoníthatnak a cselekvők legitim érvényességet egy rendnek: tradíció alapján, indulati vagy emocionális töltésű hit alapján, értékracionális hit alapján és végül pozitív, tételesen lefektetett szabályozás alapján (ez utóbbin belül pedig két eset lehetséges: az érdekeltek megegyeztek a rendben, vagy rájuk kényszerítették, ők pedig engedelmeskednek).