Úgy tűnik, a termodinamika és a közgazdaságtan logikai szerkezete,^* és konkrét történeti fejlődése is mutat bizonyos analógiákat. A közgazdaságtudományban hosszú ideig az általános egyensúlyelmélet volt az egyetlen – a gazdasági rendszerelmélet szempontjából – vizsgálódó elmélet. Hicks-ban^* kísérletet tett arra, hogy az általános egyensúlyelmélet fogalmi apparátusát dinamikus gazdaságtani problémák megvilágítására is alkalmassá tegye. Samuelson-beli^* formális dinamikai modelljeivel az „oszcilláció és periodicitás érdekes lehetőségeit fogja fel”.

Kornai János világviszonylatban is alapvető munkájában^* az egyensúlyi gazdaságelmélet alapvető kritikáját adja; osztályozta és elemezte a leggyakrabban előforduló nemegyensúlyi állapotokat. Szemlélete alkalmas arra, hogy a gazdasági rendszerek szabályozási mechanizmusait és lehetséges viselkedésformáit leírja. Újabb munkájában,^* 155–160) kiszélesíti a gazdaságtan (walrasi) egyensúly-definícióját. Bródy András új könyvében^* matematikai modellt állít fel és elemez, amelynek segítségével periodikus gazdasági jelenségek értelmezhetők.

Minthogy a gazdasági rendszerben végbemenő folyamatok két kategóriába – reálfolyamatok és szabályozási folyamatok – sorolhatók,^* 55–60) és minthogy a makro- és mikroökonómiai folyamatok egységes kezelése fontos feladat, várható, hogy az elméleti dinamikus gazdaságtan a hierarchikus dinamikai rendszerek elméletének mintapéldája lesz. Minthogy a reálfolyamatok anyagi, fizikai folyamatok, a gazdaságtannak és a termodinamikának van közös illetékességi tartománya.