Lásd LUCRETIUS, A természetről (ford. Tóth Béla), Alföldi Magvető, Debrecen, 1957. Egyes részletek Lucretius művéből megjelentek Meller Péter fordításában a Világirodalmi Antológia (Tankönyvkiadó Bp. 1952) I. kötetében (Szerkesztettek Szilágyi János György és Trencsényi-Waldapfel Imre), 151. o. (V. könyv, 409–421. sor). Idézhette volna Pacal itt Lucretiustól a következő sorokat is (lásd V. könyv, 177–184, LUCRETIUS, A természetről (ford. Tóth Béla), Alföldi Magvető, Debrecen, 1957. Egyes részletek Lucretius művéből megjelentek Meller Péter fordításában a Világirodalmi Antológia (Tankönyvkiadó Bp. 1952) I. kötetében (Szerkesztettek Szilágyi János György és Trencsényi-Waldapfel Imre), 145. o.)

„Mert hisz a rengeteg őselemet már ősi időktől

Sok-sok módon hányja-kavarja az összeütődés,

S gyakran önsúlyuktól is mozgásnak erednek

Mindenképp egyesülnek, s megpróbálnak akármit,

Hogy mit tudnak szülni, ha egymással keverednek.

Nem csoda hát, ha eközben olyan helyzetbe verődtek,

És az idők folyamán mozgásuk is úgy alakult ki,

Mint milyenekben most a világnak dolgai folynak.”

Vagy idézhette volna az I. könyv 1015–1024. sorait is (LUCRETIUS, A természetről (ford. Tóth Béla), Alföldi Magvető, Debrecen, 1957. Egyes részletek Lucretius művéből megjelentek Meller Péter fordításában a Világirodalmi Antológia (Tankönyvkiadó Bp. 1952) I. kötetében (Szerkesztettek Szilágyi János György és Trencsényi-Waldapfel Imre), 40. o.), amelyek majdnem szó szerint egyeznek a Pascal által idézettekkel:

„Mert bíz az őselemek helyüket nem az ész vezetése

Mellett foglalták el a térben, tervszerű rendben,

És mozgásuk módját sem szabták meg előre.

Minthogy azonban változatos mozgással ezernyi

Formát öltenek, ütve-verődve az űrben örökké,

Megpróbálva az összeverődés minden alakját,

Végre olyan formákra akadnak, mint milyenekből

Áll a világnak a mostani rendje teremtve, s amelyben

Fenntarthatja magát esztendők hosszú során át,

Minthogy végre a kellő mozgásokban verődött.”