A tiszta ész kritikája – Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus munkája; Babits Mihály 1918-ban lefordította és gondolatgazdag tanulmányban (Kant és az örök béke) kommentálta Az örök béke című munkáját, amely mű néhány gondolata Az írástudók árulása mellett más Babits-írásokban is visszacseng. A Kant-szöveg fordításához fűzött megjegyzéseiben Babits így jellemzi Kant fent említett művét: „Filozófiai rendszerét – mely az egész modern gondolkodást átalakította – kriticizmusnak nevezték. Miután az angol bölcselet józansága felriasztotta őt dogmatikus álmából: kritika alá fogta magát az emberi megismerő képességet. Ez a kritika: A tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft. 1781). Kimutatta korlátait, elkülönítette jogköréből azt, ami ránézve transzcendens: a megismerhetetlent a Ding an Sich-et. De ha így megnyirbálta az ész metafizikai igényeit, annál nagyobb méltóságot adott neki a gyakorlat azaz az erkölcs terén.” (Babits Mihály művei. Dráma és prózafordításai. Bp. 1980. 649.)