az Írástudó platóni eszméje – Platón (kb. i. e. 429-347) egyik legnagyobb görög filozófus, Szókratész tanítványa, az objektív idealizmus megalapító ja; Babits Mihály később (Az európai irodalom története. 1935) így fogalmazza meg Platón és az „írástudó” kapcsolatát: „Az író nemcsak gondolatainak lépcsőin vezet föl az Ideák túlvilágába. A költészet szuggesztív eszközeivel akarja megközelíteni magát túlvilági hangulatot, amit az Ideák közvetlen szemlélője érezne... Platón az első író, aki előtt a világ csak szimbólum... Az európai irodalomra alig volt szellem akkora hatással, mint az övé. Különös, hogy éppen avval hatott, amit ő maga, úgy látszik, hajlandó volt megtagadni és elítélni: a művészetével Tiszta fogalmi levezetései elavulhattak. De szimbolizmusa örök érvényű attitűd marad az irodalomban. Ő maga azonban keservesen érezte a paradoxont: a megvetett érzéki világ képeinek csábjával ragyogtatni föl az egyetlent, tisztát, érzékfölöttit.”