Előmagyarázkodás (részlet)

Szeretném mindjárt az első pillanatban kiábrándítani vagy megvigasztalni a kedves olvasót - kit hogyan. Aki ettől a könyvtől korszakalkotóan új tudománytörténeti felfedezéseket vár, az csalódni fog. Aki azt hiszi, hogy ez a könyv egy nagy matematikus munkája érthetetlen szak-tolvaj-nyelven, és a szerző magához méltónak sem tartja az elemi ismeretekkel való foglalkozást, az szintén csalatkozni fog. A könyv összeállításánál legfőbb célul azt tűztem ki, hogy a matematikatörténet felfedezéseit, tehát magát a matematikát - amennyire ez lehetséges - közel hozzam az olvasóhoz. Tegyem pedig mindezt történelmi keretben egyrészt azért, hogy szembeszökő legyen a matematikai gondolkozásnak és eredményeknek a ma eléggé meg nem becsült kulturális értéke, másrészt azért, mert szeretném az érdeklődést felébreszteni egy nagyon szellemes tudomány és annak története iránt. Sok igen értékes tudománytörténeti mű éppen mert rendszerint azokat az illető tudomány tudósai írták, csak a kiválasztottak számára élvezhető. Ezt a könyvet azonban elsősorban nem a matematikát művelő tudósoknak szántam, hanem a matematika iránt érdeklődő és ezen a területen legalább középiskolás műveltséggel rendelkező olvasóknak. Az viszont természetes, hogy külön öröm számomra, ha az előzetes figyelmeztetés ellenére tudós matematikusok is kézbe veszik.

Az előzőekből talán kiviláglik, hogy a szíves olvasó ismeretterjesztő matematikatörténeti áttekintést tart a kezében, amely kezdetben részletes, és mindinkább csak átfogó jellegű, amint a jelenkori felsőbb matematikai ismeretek megszületéséhez közeledünk. Amint a megfelelő helyeken erre a figyelmet külön is felhívom, a könnyebb érthetőség kedvéért bátorkodtam a komoly tudomány számára megengedhetetlen eszközökkel is élni. Ez azonban - véleményem szerint - nem égbekiáltó bűn. Nem jelent többet annál, mint hogy a középiskolában szokásos jelöléseket használom, hogy néhány tételnek csak az egyszerűbb esetére tértem ki, vagy hogy segítségül hívtam például a koordinátageometriát, illetve más középiskolai ismeretet stb. Úgy vélem azonban, hogy ez sohasem megy az eredeti gondolatmenet szépségének a rovására, hanem inkább annak a könnyebb meglátását segíti elő. Néhol alkalmam nyílt néhány önálló gondolat kifejtésére és alkalmazására; az olvasó elnézését kérem, ha ilyenkor nem tudtam a kísértésnek ellenállni.

Az eddigiekből sejthető, hogy ez nem matematika-tankönyv, hanem csak a történelem folyamán született legfontosabb és legérdekesebb matematikai gondolatmenetek vázlatos ismertetése. A könyvben szereplő tételek szabatos bizonyításai tankönyvekben és más kézikönyvekben keresendők.

Abban a reményben, hogy a népszerűsítés érdekében követett módszerbeli eljárásom megértésre talál, ajánlom munkámat minden olyan kedves olvasónak, aki középiskolás tanulmányai során megszerette a matematikát, vagy legalábbis nem okoztak számára a matematikaórák elviselhetetlen gyötrelmeket.

[...]

Budapest, 1985
Sain Márton