Schiller, Friedrich (1759–1805) – a nagy német költő, drámaíró, gondolkodó 1784-ben keletkezett tanulmányára – A színpad mint morális intézmény – hivatkozik Bajza József. A reformkorban roppant népszerűek Schiller színházi eszméi, amelyek Bajza Józsefre is erősen hatottak: „Lehetetlen itt figyelmen kívül hagynom azt a nagy befolyást, melyet egy jó állandó színpad a nemzet szellemére gyakorolna. Egy nép nemzeti szellemének nevezem véleményeinek és hajlamainak hasonlatosságát és egyezőségét oly tárgyak tekintetében, melyekről egy másik nép másként vélekedik és érez. Csak a színpad tudna ezt az egyezőséget magas fokon elérni, mert bejárja az emberi tudás egész területét, kimeríti az élet minden szituációját, és a szív minden zugába levilágít; mert minden rendet és osztályt egyesít magában, és a legakadálytalanabb útja van az értelemhez és a szívhez. Ha valamennyi színdarabunkban egy fővonás uralkodnék, ha költőink eggyé lennének, és szilárd szövetséget kötnének e végcél elérésére – ha munkáikat szigorú kiválogatás irányítaná, ha ecsetjüket csak népi tárgyaknak szentelnék –, egyszóval, ha megérnők, hogy nemzeti színpadunk legyen, akkor nemzetté is lennénk.” (Schiller Válogatott esztétikai írásai. Bp. 1960. 52. Ford. Székely Andorné.)