Sáfáry László (1910–1943) – költő, latin-magyar szakos tanár; a II. világháború áldozata. „Harmadik útitársam szintén munkácsi gyerek volt, arca csattanó piros, s ő mégis riadozó, szemérmes mimóza lélek. Sáfáry László költő... Költészete még kiszínesedett, de már nem ért be. Ki tudja, milyen dráma játszódhatott le az ő végzetében is. Kivezényelték a szovjetellenes frontra. Humánumával ilyen helyzetben csak meghalni lehetett.” (Balogh Edgár: Hét próba. Bp. 1981. 226. és 231.)