Márai Sándor (1900 ~) – író, költő, publicista; Tegnap és Ma. A magyarság híre című írása a Pesti Hírlapban jelent meg. (1943. december 18.) Írása keletkezésének gondolati előzményeiről így számol be naplójában: „Hetek óta rossz, kapkodó ritmus olvasmányaimban: érezhetően nem tudok odafigyelni. A világra figyelek; s ez nem jó így; mulasztok, igazolatlan óráim vannak. Mert nem az a dolgom, hogy a világra figyeljek; csak a lelkemre.

Illyés Gyula rikkantó kürtszava a Magyar Csillagban: a magyart ezer éve gyűlölik a világban. Miért?...

A feltevés túlzott. A magyart nem gyűlölik a világban, inkább csak megmosolyogják. Van benne valami reménytelenül divatjamúlt; mintha ma is zsinóros dolmányt viselne és delizsáncon utazna, pirosbugyogós hajdúval a bakon. A magyart, ha a világba megy, hamar megbecsülik és megszeretik: nemcsak a vasmunkásokat és bányászokat, mint Illyés írja, hanem az orvosokat, mérnököket, tudósokat is, mert felfogásuk gyors, kapcsolásuk hamaros, mert tehetségesek és modoruk kellemes. Amit lenéznek bennünk, amit megmosolyognak rajtunk, az társadalmi életünk jellegzetes magatartása: a dzsentriből és sváb-zsidó-szláv-magyar középosztályból habart neobarokk úrhatnámság, levantei túlöltözködés, túluraskodás, túlviselkedés, túleurópaiskodás. S ez valóban nevetséges. De ez a réteg tartja kezében a hatalmat, ez diktálja az ízlést, divatban, irodalomban, politikában. Övék a felelősség; s a nemzeté, amely ezt tűri.” (Márai Sándor: Napló 1943–1944. Bp. 1945. 184–185.)