Kisebb fa, ritkán cserje, a kultúrában azonban rendesen bokor alakúra nevelik. Levelei tojásdadok, épszélűek, felül sötétzöldek, alul szürkén molyhosak. Virágai magánosak, nagyok, szirmai rózsásak. A termés molyhos, sárgás színű, alma vagy körte alakú, erős illatú.

A Földközi-tenger keleti tájáról, illetve a Kaukázus vidékéről származik. Itálián át terjedt el, Rómában az I. évszázadban már közönséges. Nagy Károly 812-ben termesztését rendelte el, Angliában a XIV. században vált közönségessé. Hazánkban kismértékben, inkább háztáji kertekben termesztik. Kialakult termesztési központjai nincsenek. Meleg, középkötött, nyirkosabb, kissé meszes talajt kíván, védett fekvésben terem a legjobban. Fajtáit ivartalan úton szaporítják.

Nyers fogyasztásra nemigen alkalmas, viszont konzervértéke nagy. Birssajt, befőtt és lekvár készítésére, valamint ízesítésre (pl. káposztasavanyításnál) használják. Fája esztergályozásra, asztalosmunkára alkalmas. Nyálkás héjú magja egyes gyógyszerkönyvekben officinális.

Körte alakú fajtái a "Bereczki", "Konstantinápolyi" és "Portugáliai". Alma alakú az "Angersi".