a: "Nyári Kálmánkörte"
b: "Bosc kobak"
c: "Papkörte"
d: "Hardenpont téli vajkörte"
e: "Avranchesi jó Lujza" oldalról és keresztmetszetben.
Rendszerint magas törzsű, nagytermetű, hosszú ideig élő fa. Levelei többnyire tojásdadok, fiatalon molyhosodók, fénylők, hosszú nyelűek. Fehér, kellemetlen szagú virágai bogernyőben állnak, az alma előtt, de a cseresznye után nyílnak.
Rendszertanilag nem egységes, a kultúrfajták kialakításában részt vettek az európai fajokon kívül (vackor stb.) kaukázusi, észak-perzsiai, anatóliai és kínai körtefajok. Emberemlékezet óta termesztik, egyik ősi centruma Kasmir és a Himalája. Már a legrégibb irodalomban is szerepel, Plinius pl. 41 fajtáját írja le. Kifejezett termesztési tájai nálunk nem alakultak ki. Az igényesebb fajták, főleg a téli körték azonban az ország nyugati részében, kiegyenlítettebb éghajlatú, szélvédett termőhelyeken, mély, nyirkos, nem laza, de levegős talajokon teremnek jól. A bőséges szervestrágyázást meghálálja. Vadkörtére, birsre oltják.
Gyümölcsét elsősorban nyersen fogyasztják, kora nyártól késő tavaszig. Befőttet, aszalványokat készítenek belőle, és a konzervipar is feldolgozza. Fája az asztalos- és műbútoriparban keresett.
Hazánkban nagyrészt a Belgiumban és Franciaországban kialakult fajtáit találjuk. Legfontosabbak: nyári körték: "Búzás körte", "Vilmos körte", "Nyári Kálmánkörte"; őszi fajták: "Avranchesi jó Lujza"; téli fajták: a legnagyobb mértékben termesztett "Bosc kobak" és a "Diel vajkörte". Eltartható téli fajták a "Hardenpont vajkörte", "Papkörte" stb.
Rendszertanilag nem egységes, a kultúrfajták kialakításában részt vettek az európai fajokon kívül (vackor stb.) kaukázusi, észak-perzsiai, anatóliai és kínai körtefajok. Emberemlékezet óta termesztik, egyik ősi centruma Kasmir és a Himalája. Már a legrégibb irodalomban is szerepel, Plinius pl. 41 fajtáját írja le. Kifejezett termesztési tájai nálunk nem alakultak ki. Az igényesebb fajták, főleg a téli körték azonban az ország nyugati részében, kiegyenlítettebb éghajlatú, szélvédett termőhelyeken, mély, nyirkos, nem laza, de levegős talajokon teremnek jól. A bőséges szervestrágyázást meghálálja. Vadkörtére, birsre oltják.
Gyümölcsét elsősorban nyersen fogyasztják, kora nyártól késő tavaszig. Befőttet, aszalványokat készítenek belőle, és a konzervipar is feldolgozza. Fája az asztalos- és műbútoriparban keresett.
Hazánkban nagyrészt a Belgiumban és Franciaországban kialakult fajtáit találjuk. Legfontosabbak: nyári körték: "Búzás körte", "Vilmos körte", "Nyári Kálmánkörte"; őszi fajták: "Avranchesi jó Lujza"; téli fajták: a legnagyobb mértékben termesztett "Bosc kobak" és a "Diel vajkörte". Eltartható téli fajták a "Hardenpont vajkörte", "Papkörte" stb.
