a: "Sárga szépvirágú"
b: "Starking "
c: "Ananász renet"
d: "Téli aranyparmen"
e: "Jonathán"
f: "Parker pepin".
Nagytermetű, hosszú életű gyümölcsfa. Hajtásai, rügyei és gyakran az elliptikus levelei is molyhosak. Fehér vagy rózsás virágai kevés virágú bogernyőben állnak.
Hazája a Kaukázus, Turkesztán, Afganisztán. A kultúrfajták kialakításában részt vettek a nyugat- és közép-európai vadalmán (M. sylvestris Mill.) kívül a Szibériából, Észak-Kínából és Mandzsuriából származó cseresznyealma (M. baccata [L.] Borkh.), valamint e két faj kereszteződése. A nyugati fajták fagyérzékenyek, az orosz és észak-amerikaiak közt sok az értékes hidegtűrő fajta. Ősidőktől kezdve termesztették Indiában, Kasmírban, Észak-Kínában. A vadalma nagy-gyümölcsű változatát Európában már a svájci cölöpépítmények idejéből megtalálták. Hazánkban legfontosabb termőtája a Nyírség. Egyéb nagyüzemi termesztési központjai Vas és Zala megyében, a Duna-Tisza közének déli részén és Dél-Tiszántúlon helyezkednek el, de elszórtan az egész országban mindenütt termesztik. Általában hűvösebb, párás éghajlatot kedvel, ez főleg a téli almának alkalmas, de megfelelő gondozással kiváló minőséget ad szélsőséges éghajlatunk alatt is. Nyirkos, középmély, humuszos, feltétlenül levegős talajt kíván, kedveli a megfelelő altalajjal rendelkező homokot. A nyári és őszi almák a szárazabb, melegebb területekre valók. Oltással szaporítják.
Hazánk legfontosabb gyümölcse, táplálkozásunk téli vitaminszükségletének kielégítésében igen jelentős szerepet tölt be. Felhasználása sokoldalú: frissen fogyasztják, aszalvány, lekvár, bor, pálinka, gyümölcslé stb. készül belőle. A konzervgyárak is sokat feldolgoznak, téli fajtáiból jelentős kivitelünk van.
Fajtáinak száma többezerre tehető. Az újabb telepítéseknek több mint kétharmada amerikai fajta. Ilyenek: "Jonathán", "Golden Delicious", "Staymared", "Starking" stb. A magyar fajták közül jelentősebbek: "Nemes sóvári", "Húsvéti rozmaring", "Téli piros pogácsa" stb. Egyes fajták (pl. "Jonathán", "Húsvéti rozmaring") egészen az új termésig eltarthatók.
Hazája a Kaukázus, Turkesztán, Afganisztán. A kultúrfajták kialakításában részt vettek a nyugat- és közép-európai vadalmán (M. sylvestris Mill.) kívül a Szibériából, Észak-Kínából és Mandzsuriából származó cseresznyealma (M. baccata [L.] Borkh.), valamint e két faj kereszteződése. A nyugati fajták fagyérzékenyek, az orosz és észak-amerikaiak közt sok az értékes hidegtűrő fajta. Ősidőktől kezdve termesztették Indiában, Kasmírban, Észak-Kínában. A vadalma nagy-gyümölcsű változatát Európában már a svájci cölöpépítmények idejéből megtalálták. Hazánkban legfontosabb termőtája a Nyírség. Egyéb nagyüzemi termesztési központjai Vas és Zala megyében, a Duna-Tisza közének déli részén és Dél-Tiszántúlon helyezkednek el, de elszórtan az egész országban mindenütt termesztik. Általában hűvösebb, párás éghajlatot kedvel, ez főleg a téli almának alkalmas, de megfelelő gondozással kiváló minőséget ad szélsőséges éghajlatunk alatt is. Nyirkos, középmély, humuszos, feltétlenül levegős talajt kíván, kedveli a megfelelő altalajjal rendelkező homokot. A nyári és őszi almák a szárazabb, melegebb területekre valók. Oltással szaporítják.
Hazánk legfontosabb gyümölcse, táplálkozásunk téli vitaminszükségletének kielégítésében igen jelentős szerepet tölt be. Felhasználása sokoldalú: frissen fogyasztják, aszalvány, lekvár, bor, pálinka, gyümölcslé stb. készül belőle. A konzervgyárak is sokat feldolgoznak, téli fajtáiból jelentős kivitelünk van.
Fajtáinak száma többezerre tehető. Az újabb telepítéseknek több mint kétharmada amerikai fajta. Ilyenek: "Jonathán", "Golden Delicious", "Staymared", "Starking" stb. A magyar fajták közül jelentősebbek: "Nemes sóvári", "Húsvéti rozmaring", "Téli piros pogácsa" stb. Egyes fajták (pl. "Jonathán", "Húsvéti rozmaring") egészen az új termésig eltarthatók.
