14. Prunus armeniaca L. - Kajszibarack.

a: "Pécsi óriás" termése oldalról és hossz­metszet­ben; magja.
Gyümölcsök és hossz­metszeteik
b: "Mund"
c: "Rakovszky"
d: "Magyar"
e: "Nancy".

Alacsony termetű fa, levelei kerek-tojásdadok, csúcsuk kihegyezett, szélük csipkés. Virágai csak­nem ülők, illatosak, rózsásfehérek. Termése gömbös, narancssárga, bársonyos felületű csontárja sima.
Vadon nő Nyugat- és Közép-Ázsiának nagy területein, keletre egészen Pekingig. Állítólag Nagy Sándor hozta Ázsiából Görögországba. Plinius mint római gyümölcsöt ismerteti. Meszes homok- vagy lösztalajon érzi magát jól, meleg- és napfényigényes. A fagyoktól sokat szenved. Súlyos pusztulást okoz állományaiban a "gutaütés". Bár a szélsőségeket nem tűri, a Duna-Tisza közén alakult ki nagyobb termesztőterülete, ezenkívül Észak-Dunántúlon, a Nyírségben és Gönc vidékén. Export és gyümölcsíz-készítés szempontjából legfontosabb, keresett gyümölcsünk. Különös zamata, nagy (10-14%) cukor-, valamint jelentős vitamintartalma teszik köz­kedveltté nyersfogyasztását is. Nagy mennyiségben használja fel a konzerv- és szeszipar. Magva cukrászipari nyersanyag.
A Kárpát-Medencében kialakult kajszifajták az egész világon ismertek. Fontosabbak a "Korai piros", a "Magyar kajszi", a "Borsi-féle kései rózsa", a "Rakovszky" kajszi stb.



Kezdőlap