a: "Olasz kék szilva" terméses ága és a gyümölcs hosszmetszete
b: "Ageni szilva" gyümölcse és hosszmetszete
c: "Vörös szilva" gyümölcse és hosszmetszete
d: "Späth Anna" fajta gyümölcse, annak hosszmetszete, csontárja és magja.
A szilva többnyire kistermetű fa, csipkés-fűrészes szélű levelekkel. Virágai zöldesfehérek, csonthéjas termése magvaváló, héja hamvas, alakja és színe igen változatos. Őshazáját, amely Közép-Ázsiától a Fekete-tengerig és Szíriáig, sőt Közép-Európáig terjed, egyesek hazánkba helyezték. A Kaukázus és a Káspi-tenger vidékéről származik, ahol a mongolok és hunok korábban folytattak földművelést, mint a görögök és rómaiak. Az aszaltszilva a népvándorlás fontos élelmiszere volt. A szilvát Görögországban már az i. e. VII. században termesztették, Európában a XII. században terjedt el. Hazánk minden részén megterem, minthogy rendkívül igénytelen, és a legváltozatosabb talaj- és éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodott. Nagyobb mennyiségben Szabolcs megye szatmári részén, a Duna-Tisza közén, a Körösök mentén, és a Magyar Középhegység völgyeiben található.
Legnagyobb tömegben, sőt félvadon is előforduló gyümölcsfánk. Friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre, pálinkafőzésre termesztik.
Legnagyobb jelentőségű (főleg Nyugat-Dunántúlon) a "Besztercei szilva", kisebb mértékben termesztik az "Olasz kék", "Ageni", "Nyári aszaló szilva" (korai exportra), újabban a "Debreceni muskotály" stb. fajtákat. A "Vörös szilva" fajtaköre elterjedt, de kiszorulóban van.
A szilva alfajául tekintik a kökényszilvát (P. domestica ssp. insititia [Jusl.] Schneid.), amely kis, gömbölyű, nem magvaváló sárga vagy kék gyümölcsű, fehér virágú tövises cserje. Ide tartozik a "Julien szilva", a "Katalán szilva."
Másik alfaja a ringló (P. domestica ssp. italica), amely szintén fehér virágú, nem magvaváló, nagyobb, sárga, vörös vagy kék, gömbölyű vagy tojásdad gyümölcsű, tövistelen fa vagy cserje. Sok fajtáját termesztik, de az előbbivel együtt aszalásra nem alkalmas a gyümölcse.
Főleg alanyként termesztik a cseresznyeszilvát (P. cerasifera Ehrh.). Hazája Délkelet-Európa, Elő-Ázsia.
Legnagyobb tömegben, sőt félvadon is előforduló gyümölcsfánk. Friss fogyasztásra, aszalásra, befőzésre, pálinkafőzésre termesztik.
Legnagyobb jelentőségű (főleg Nyugat-Dunántúlon) a "Besztercei szilva", kisebb mértékben termesztik az "Olasz kék", "Ageni", "Nyári aszaló szilva" (korai exportra), újabban a "Debreceni muskotály" stb. fajtákat. A "Vörös szilva" fajtaköre elterjedt, de kiszorulóban van.
A szilva alfajául tekintik a kökényszilvát (P. domestica ssp. insititia [Jusl.] Schneid.), amely kis, gömbölyű, nem magvaváló sárga vagy kék gyümölcsű, fehér virágú tövises cserje. Ide tartozik a "Julien szilva", a "Katalán szilva."
Másik alfaja a ringló (P. domestica ssp. italica), amely szintén fehér virágú, nem magvaváló, nagyobb, sárga, vörös vagy kék, gömbölyű vagy tojásdad gyümölcsű, tövistelen fa vagy cserje. Sok fajtáját termesztik, de az előbbivel együtt aszalásra nem alkalmas a gyümölcse.
Főleg alanyként termesztik a cseresznyeszilvát (P. cerasifera Ehrh.). Hazája Délkelet-Európa, Elő-Ázsia.
