a: Virágos szárrészlet (kicsinyítve)
b: Virág felülről (nagyítva)
c: Virág hosszmetszete (nagyítva)
d: Terméses szárrészlet (kicsinyítve)
e: "Szentendrei fehér" terméses fürtje. Ribes spicatum Robs. - Vörös ribiszke (Syn.: Ribes rubrum L. p.p.).
f: Virágfürt (kicsinyítve)
g: Virág hosszmetszete (nagyítva)
h: Terméses szárrészlet (kicsinyítve)
i: Téli rügyes hajtás
k: Bogyó keresztmetszete (nagyítva)
l: Mag (nagyítva)
m: Csiranövény.
A Ribes sylvestre és a R. spicatum-ból származó fajtákat foglalta össze Linné R. rubrum néven. A ribiszke tövistelen cserje. Levelei tenyeresen karéjosak. Sárgászöld virágai laza fürtben állnak. Álbogyótermése többnyire vörös színű.
A Közép- és Nyugat-Európában honos 2 fajból Angliában, Franciaországban és Belgiumban a XV-XVI. században domesztikálták. Nálunk a XVII. században már elterjedt, főleg házikertekben és szőlőköztesként. Nagyobb mértékben a Dunazug Duna-melletti községeiben, továbbá Gyöngyös, Esztergom, Sopron és Kőszeg környékén termesztik. Talaj iránt kevéssé igényes. Bujtással, dugványozással, ritkábban oltással szaporítják.
Bogyótermését frissen és főzve fogyasztják, lekvár- és borkészítésre, valamint konzervipari célokra is értékes gyümölcs. Vannak piros és fehéres (sárgás) gyümölcsű fajtái.
A Közép- és Nyugat-Európában honos 2 fajból Angliában, Franciaországban és Belgiumban a XV-XVI. században domesztikálták. Nálunk a XVII. században már elterjedt, főleg házikertekben és szőlőköztesként. Nagyobb mértékben a Dunazug Duna-melletti községeiben, továbbá Gyöngyös, Esztergom, Sopron és Kőszeg környékén termesztik. Talaj iránt kevéssé igényes. Bujtással, dugványozással, ritkábban oltással szaporítják.
Bogyótermését frissen és főzve fogyasztják, lekvár- és borkészítésre, valamint konzervipari célokra is értékes gyümölcs. Vannak piros és fehéres (sárgás) gyümölcsű fajtái.
