a: Virágfürt és egy levélke. Lupinus albus L. - Fehér csillagfürt.
b: Virágfürt
c: Mag
d: Csíranövény
e: Terméses szárrészlet. Lupinus luteus L. - Sárga csillagfürt.
f: Csíranövény
g: Virágos hajtás
h: Magvak. Lupinus angustifolius L. - Keskenylevelű csillagfürt.
i: Virágfürt
k: Gyökérzet baktérium-gumócskákkal.
Egyéves vagy évelő takarmánynövények. Leveleik ujjasan összetettek, épszélűek. Pillangós virágai nagyok, fürtben állnak, színük különböző. A termés többmagvú, felnyíló hüvely, a magok többnyire tarkák, márványozottak. Egyéves termesztett fajai: a fehérvirágú Lupinus albus L., a sárgavirágú Lupinus luteus L. és a kékvirágú, keskeny levélkéjű Lupinus angustifolius L. Az évelő, nagytermetű "erdei csillagfürt" (Lupinus polyphyllus Lindl.) virága rendszerint kék.
Az egyéves csillagfürt-fajok a Földközi-tenger vidékéről származnak, az erdei csillagfürt észak-amerikai.
Az egyéves csillagfürt-fajokat már az ókorban is termesztették. A görögök és a rómaiak a fehérvirágú csillagfürtöt talajjavításra, a mérgező alkaloidot tartalmazó, keserű ízű magját megfelelő előkészítéssel takarmányozásra, sőt étkezésre használták. Az újabb korban csak a múlt században jutottak jelentősebb szerephez. Hazánkba Németországból kerültek termesztésbe. Takarmányozásra alkalmas változatai az elmúlt 3 évtized nemesítésének eredménye. Pótkávét is készítenek belőle.
A csillagfürt-fajok magja fehérjedús, a kesertelenített fajtáké jó takarmányt ad. Az erdei csillagfürt kerti dísznövény, erdei vadaknak vetett takarmány, töltéseken jó talajkötő. Magasabb hegyvidéki erdőkben ez utóbbi faj gyakran el is vadul.
Hazánkban a Nyírség és Dél-Somogy savanyú, nem meszes homoktalajain termesztik. Leginkább mésztűrő a fehér csillagfürt, legkevésbé a sárgavirágú. Jobb homokon őszi mélyszántásba, futóhomokon tavaszi szántásba vetik, és zöldtrágyának is használják. A fagyot jól tűrik, tenyészidejük rövid. Hazai nemesített fajták: "Gyulatanyai sárgavirágú édes" és a "Kisvárdai fehér édes" csillagfürt.
Az egyéves csillagfürt-fajok a Földközi-tenger vidékéről származnak, az erdei csillagfürt észak-amerikai.
Az egyéves csillagfürt-fajokat már az ókorban is termesztették. A görögök és a rómaiak a fehérvirágú csillagfürtöt talajjavításra, a mérgező alkaloidot tartalmazó, keserű ízű magját megfelelő előkészítéssel takarmányozásra, sőt étkezésre használták. Az újabb korban csak a múlt században jutottak jelentősebb szerephez. Hazánkba Németországból kerültek termesztésbe. Takarmányozásra alkalmas változatai az elmúlt 3 évtized nemesítésének eredménye. Pótkávét is készítenek belőle.
A csillagfürt-fajok magja fehérjedús, a kesertelenített fajtáké jó takarmányt ad. Az erdei csillagfürt kerti dísznövény, erdei vadaknak vetett takarmány, töltéseken jó talajkötő. Magasabb hegyvidéki erdőkben ez utóbbi faj gyakran el is vadul.
Hazánkban a Nyírség és Dél-Somogy savanyú, nem meszes homoktalajain termesztik. Leginkább mésztűrő a fehér csillagfürt, legkevésbé a sárgavirágú. Jobb homokon őszi mélyszántásba, futóhomokon tavaszi szántásba vetik, és zöldtrágyának is használják. A fagyot jól tűrik, tenyészidejük rövid. Hazai nemesített fajták: "Gyulatanyai sárgavirágú édes" és a "Kisvárdai fehér édes" csillagfürt.
