a: Gyöktörzs
b: Csíranövény
c: Hüvelytermés (nagyítva)
d: Terméses fürt
e: Virágos hajtás
f: Mag (nagyítva). Medicago x varia Martyn (= M. falcata L. x M. sativa L. - Tarka lucerna (Homoki lucerna) (Syn.: Medicago media Pers.).
g: Virágos szárrészlet. Medicago falcata L. - Sárkerep-lucerna (Sarlós lucerna).
h: Virágos szárrészlet
i: Hüvelytermés
k: Mag (nagyítva). Medicago lupulina L. - Komlós lucerna
l: Virágos szár
m: Csíranövény
n: Hüvelytermés (nagyítva)
o: Mag (nagyítva).
A lucerna- (Medicago-) nemzetség termesztett fajai - az egyéves komlós lucerna kivételével - évelők. Hasznos tenyészidejük általában 4-6 év. Gyökérzetük igen mélyre hatoló, szárai felállók vagy felegyenesedők. A levelek hármasan összetettek, pálhásak. Pillangós virágaik rövid kocsányú, tömött fürtöt alkotnak. Színük a takarmánylucernánál ibolyakék vagy fehér, a sárkerep-lucernánál sárga, a homoki lucernánál fehéres, zöldes vagy szennyezett ibolyássárgás. Hüvelytermésük kevés magvú, fel nem nyíló, változó alakú: a takarmánylucernáé 2-4-szer csavarodott, a sárkerep-lucernáé egyenes vagy sarló alakú, a kettő hibridjéé: a homoki lucernáé pedig a két szülőfaj között áll.
A komlós lucerna szára heverő, virágzata kicsiny, tömött, virága sárga színű, hüvelytermése apró, egymagvú, vese alakú, fekete.
A takarmánylucerna kivételével a többi faj az ország egész területén vadon is terem. A takarmánylucerna őshazája Perzsia, Afganisztán, Beludzsisztán, Kasmir területén van. A rómaiak hozták Itáliába, és innen terjedt el a népvándorlás idején egész Európában. Hazánkba csak a XVIII. század végén került, amikor Tessedik Sámuel meghonosította. A termesztésből azután elvadult, és csakhamar az egész országban meghonosodott. 1940 körül az ország egész vetésterületének 3,4%-án termesztettek lucernát.
A takarmánylucerna szolgáltatja a legértékesebb szálastakarmányt, zölden és szénában egyaránt. Kitűnően sarjad, többszőr kaszálható, fagyálló. A sárkerep-lucernát, a homoki és a komlós lucernát inkább zöldtakarmánynak és legeltetésre használják.
A takarmánylucerna tápanyagban gazdag mezőségi talajt kedvel, a sárkerep- és a homoki lucerna viszont a sovány, meszes, homokos talajon is jól díszlik. A komlós lucerna nem talajigényes, de jobban kedveli a kissé meszes talajt. A takarmánylucerna a 16 trágyázást és öntözést igen meghálálja, a többi fajok kevésbé igényesek.
A takarmánylucernának kiváló hazai tájfajtái vannak ("Szarvasi", "Nagyszénási", "Szentandrási" stb.), melyek a nemesítetteket többnyire felülmúlják. Újabban Martonvásárott foglalkoznak a nemesítésével. Külföldön igen keresett a magyar lucernamag.
A komlós lucerna szára heverő, virágzata kicsiny, tömött, virága sárga színű, hüvelytermése apró, egymagvú, vese alakú, fekete.
A takarmánylucerna kivételével a többi faj az ország egész területén vadon is terem. A takarmánylucerna őshazája Perzsia, Afganisztán, Beludzsisztán, Kasmir területén van. A rómaiak hozták Itáliába, és innen terjedt el a népvándorlás idején egész Európában. Hazánkba csak a XVIII. század végén került, amikor Tessedik Sámuel meghonosította. A termesztésből azután elvadult, és csakhamar az egész országban meghonosodott. 1940 körül az ország egész vetésterületének 3,4%-án termesztettek lucernát.
A takarmánylucerna szolgáltatja a legértékesebb szálastakarmányt, zölden és szénában egyaránt. Kitűnően sarjad, többszőr kaszálható, fagyálló. A sárkerep-lucernát, a homoki és a komlós lucernát inkább zöldtakarmánynak és legeltetésre használják.
A takarmánylucerna tápanyagban gazdag mezőségi talajt kedvel, a sárkerep- és a homoki lucerna viszont a sovány, meszes, homokos talajon is jól díszlik. A komlós lucerna nem talajigényes, de jobban kedveli a kissé meszes talajt. A takarmánylucerna a 16 trágyázást és öntözést igen meghálálja, a többi fajok kevésbé igényesek.
A takarmánylucernának kiváló hazai tájfajtái vannak ("Szarvasi", "Nagyszénási", "Szentandrási" stb.), melyek a nemesítetteket többnyire felülmúlják. Újabban Martonvásárott foglalkoznak a nemesítésével. Külföldön igen keresett a magyar lucernamag.
