a: Virágzó növény
b: Mag (nagyítva)
c: Csiranövény. T.r. f. giganteum Lagr. - Lódi here.
d: Virágzó növény
e: Mag (nagyítva). Trifolium angulatum W. et K. - Sziki here (Bodorka).
f: Virágzó növény
g: Csíranövény
h: Mag (nagyítva).
A here-fajok (Trifolium-nemzetség) évelő és egyéves lágyszárú növények. Leveleik hármasan összetettek, pálhásak. Pillangós virágaik fejecskevirágzatot alkotnak. Termésük egymagvú, zárva maradó kicsiny hüvely.
A lóhere (vörös here) évelő, mélyen gyökerező, vörös virágú, szántóföldön termesztett fontos takarmánynövény. Európa és Ázsia mérsékelt tájain őshonos, nálunk is nő vadon. Termesztett változata Stájerországból a XVIII. századból került hazánkba. Főleg a hűvösebb és csapadékosabb tájainkon terjedt el. A lucerna után ez a legértékesebb szálastakarmányunk: szénának és zöldtakarmánynak egyaránt kiváló. Az öntözést és trágyázást igen meghálálja. Kora tavasszal vetik, szénának javavirágzásban kaszálják. Hazai nemesített, fajtái: "Fertődi M.", "Táplánszentkereszti", tájfajta az "Őrségi" vörös here.
A korcs here évelő, magasan felálló szárú, rózsásfehér, illatos virágú, atlanti-mediterrán jellegű európai faj. Vadon is terem, leginkább nyirkosabb, mélyebb fekvésű talajokon. Füveskeverékekbe, kaszálókra való, mert a legeltetést nem bírja. Inkább a szénáját etetik.
A bíbor here egyéves, áttelelő, rövid életű atlanti-mediterrán faj. Virágai élénk bíbor színűek, hengeres fejecskében állók. A középkötött, táperős, meszes talajt kedveli. Sokfelé termesztik a századforduló óta, főleg a Dunántúlon. Sokfelé el is vadul. Értékes és tápláló, korán kaszálható takarmányt ad, főleg zölden etetik.
A fehér here szára heverő, legyökerező. Virágai fehérek, fejecskevirágzata hosszú kocsányon felálló. Évelő, az egész országban vadon is termő, euráziai faj. A réti és legelői herefüves keverékeknek egyik fontos faja. A vörös herénél későbben vették kultúrába. Szántóföldön csak magtermesztés vagy legelőhasználat céljából vetik. Talaj iránt alig igényes, üde fekvésben fejlődik a legjobban. Nagytermetű, nagy virágzatú alakja a Jódi here, mely kevésbé télálló, a talaj tápanyaga és nedvessége iránt lényegesen érzékenyebb. Öntözött kaszálóba való, főleg rizstermesztő vidékeken telepítik.
A sziki here (bodorka) egyéves, alacsony termetű, keskeny levélkéjű, pirosló kis fejecskéjű faj, mely szikes pusztáinkon, szikes laposokon, kedvező évjáratokban tömegesen fordul elő. Ilyenkor a sovány sziki legelők tápértékét növeli.
A lóhere (vörös here) évelő, mélyen gyökerező, vörös virágú, szántóföldön termesztett fontos takarmánynövény. Európa és Ázsia mérsékelt tájain őshonos, nálunk is nő vadon. Termesztett változata Stájerországból a XVIII. századból került hazánkba. Főleg a hűvösebb és csapadékosabb tájainkon terjedt el. A lucerna után ez a legértékesebb szálastakarmányunk: szénának és zöldtakarmánynak egyaránt kiváló. Az öntözést és trágyázást igen meghálálja. Kora tavasszal vetik, szénának javavirágzásban kaszálják. Hazai nemesített, fajtái: "Fertődi M.", "Táplánszentkereszti", tájfajta az "Őrségi" vörös here.
A korcs here évelő, magasan felálló szárú, rózsásfehér, illatos virágú, atlanti-mediterrán jellegű európai faj. Vadon is terem, leginkább nyirkosabb, mélyebb fekvésű talajokon. Füveskeverékekbe, kaszálókra való, mert a legeltetést nem bírja. Inkább a szénáját etetik.
A bíbor here egyéves, áttelelő, rövid életű atlanti-mediterrán faj. Virágai élénk bíbor színűek, hengeres fejecskében állók. A középkötött, táperős, meszes talajt kedveli. Sokfelé termesztik a századforduló óta, főleg a Dunántúlon. Sokfelé el is vadul. Értékes és tápláló, korán kaszálható takarmányt ad, főleg zölden etetik.
A fehér here szára heverő, legyökerező. Virágai fehérek, fejecskevirágzata hosszú kocsányon felálló. Évelő, az egész országban vadon is termő, euráziai faj. A réti és legelői herefüves keverékeknek egyik fontos faja. A vörös herénél későbben vették kultúrába. Szántóföldön csak magtermesztés vagy legelőhasználat céljából vetik. Talaj iránt alig igényes, üde fekvésben fejlődik a legjobban. Nagytermetű, nagy virágzatú alakja a Jódi here, mely kevésbé télálló, a talaj tápanyaga és nedvessége iránt lényegesen érzékenyebb. Öntözött kaszálóba való, főleg rizstermesztő vidékeken telepítik.
A sziki here (bodorka) egyéves, alacsony termetű, keskeny levélkéjű, pirosló kis fejecskéjű faj, mely szikes pusztáinkon, szikes laposokon, kedvező évjáratokban tömegesen fordul elő. Ilyenkor a sovány sziki legelők tápértékét növeli.
