a: Virágzó növény
b: A virág vitorlája (nagyítva)
c: A virág csónak-szirma (nagyítva)
d: Mag (nagyítva)
e: Csiranövény. L. c. ssp. tenuifoltus (L.) Hartm. - Keskenylevelű kerep (2/3-ra kicsinyítve).
f: Virágzó növény
g: Csíranövény.
Mélyen elágazó gyökérzetű, évelő növény. Szára heverő vagy felegyenesedő. Hármas levelei mellett 2 nagy pálhalevél fejlődik, emiatt a levél ötösnek látszik. Élénksárga, szárítva zöldes virágai laza fejecskében állnak. Keskeny, hengeres hüvelytermése felnyíló. Szikes talajokon a kisebb termetű, keskenyebb levélkéjű kerep terem.
Euráziai származású, az egész országban vadon is elterjedt. Európában 1680 körül vették kultúrába. Jól alkalmazkodó, igénytelen növény. Jó talajon bőtermő, de sovány talajokon is kielégítő termést ad. Szárazságtűrő, a fagy iránt nem érzékeny. Kedvező viszonyok között 15-20 évig is kitart, és 4-6 évig jól terem. Egy kaszálás után jó legelőt ad, a második év kaszálását legjobb magnak meghagyni.
Főleg fűkeverékekbe vetik, de lehet monokultúrába is. Leginkább szénát készítenek belőle, melynek tápértéke hasonló a közepes minőségű vörös here szénájához. A vajat sárgítja. Nagy fehérjetartalmú és bőtermő, télálló a "Jáki" tájfajta, mely főleg a Dunántúl savanyú, kötött talajaira való.
Euráziai származású, az egész országban vadon is elterjedt. Európában 1680 körül vették kultúrába. Jól alkalmazkodó, igénytelen növény. Jó talajon bőtermő, de sovány talajokon is kielégítő termést ad. Szárazságtűrő, a fagy iránt nem érzékeny. Kedvező viszonyok között 15-20 évig is kitart, és 4-6 évig jól terem. Egy kaszálás után jó legelőt ad, a második év kaszálását legjobb magnak meghagyni.
Főleg fűkeverékekbe vetik, de lehet monokultúrába is. Leginkább szénát készítenek belőle, melynek tápértéke hasonló a közepes minőségű vörös here szénájához. A vajat sárgítja. Nagy fehérjetartalmú és bőtermő, télálló a "Jáki" tájfajta, mely főleg a Dunántúl savanyú, kötött talajaira való.
