Sűrűn mirigyszőrökkel borított, egyéves, pillangós virágú növény. Szára négyszögletes, levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék széle fűrészes. Magános virágai kékesek. Termése 1-2-magvú, felfújt hüvely, kocsánya S-alakúan görbült. Magja gömbölyű, borsó nagyságú, kis csőrszerű nyúlvánnyal, nem pereg.

Hazája Délnyugat-Ázsia és a Földközi-tenger melléke. Nálunk inkább csak a déli országrészeken, kis területen termesztik köztesként vagy szegélynövényként. Csak igen száraz vidéken versenyképes a többi hüvelyessel. Előnye, hogy a zsizsik nem bántja. Középkötött és homokos talajokon jól díszlik, a késői fagyokra sem olyan érzékeny, mint a bab. Korán vethető, július elején aratják.

Étkezésre a sárgamagvú, takarmányozásra a barna- és feketemagvú változatait használják. Ló, szarvasmarha és juh takarmányozására egyaránt alkalmas. Pótkávét is készítenek belőle.