Sima, puha, szögletes, belül üres, elfekvő, világos szárú egyéves növény. Levélkéi 2-3-párosak, gerincük hosszú, elágazó kacsban végződik. Alul csipkézett, nagy pálhái szárölelők.

Nagy virágai levélhónaljiak, hosszú kocsányúak, fehérek (a mezei borsónál pirosaslilásak), tarkák, pálhái pirosfoltosak. A hüvely hengeres, sokmagvú, állománya és magvai változóak. Őshazája a Kaukázus déli részétől a Földközi-tengerig terjed. Termesztése már a kő- és bronzkorszakból ismert. Zöld állapotban a XIII. és XIV. században kezdték fogyasztani. Hazánkban is egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényeknek. Elterjedt a Földnek csaknem az egész lakott területén, északon a 67°-ig. Zöldfogyasztásra a nedvesebb klímájú, magnak a szárazabb klímájú területeken termesztik nagyobb mennyiségben. Hazánkban az ország minden részén igen sok fajtában termesztik. Talajban nem válogat. Nagyon korán vethető, igen meghálálja a szervestrágyázást. Érése egyenlőtlen.

Táplálkozási jelentősége nagy. Frissen fogyasztva és a konzerviparban felhasználása nagymérvű. Kiváló takarmánynak és zöldtrágyának is.