a: "Bernáth János"
b: "Ezerjó"
c: "Juhfark". Vesszők
d: "Mirkovácsa"
e: "Furmint"
f: "Bonvier"
g: "Feketefájú fehér lisztes"
h: "Szürkebarát"
i: "Sárpiros"
k: Bogyók:
1. "Fehér lisztes"
2. "Révai"
3. "Zöld szerémi"
4. "Cirflandi"
5. "Piros lanka"
6. "Szürke barátcsuha"
7. "Hamvas"
8. "Kék barátcsuha"
9. "Kék purcsin"
Szárkacsokkal kapaszkodó kúszó cserje (lián). Levelei tenyeresen erezettek, karéjosak. Zöld színű, apró virágai dúsan összetett fürtben (bugában) állnak. Termése - a fajtáktól függően - különböző színű, ízű, alakú és nagyságú bogyó. Már a korai kőkorszak óta termesztett növény. Elterjedése Eurázia szubtrópusi és enyhe éghajlatú mérsékelt égövi nyugati részére esik. A bortermő szőlő legnagyobb alakgazdagsága Transzkaukáziában figyelhető meg, ezért a keletkezési központ valószínűleg ezen a vidéken van. A termesztett szőlők őséül sokan a ligeti szőlőt (Vitis silvestris Gmel.) tekintik.
Magyarország területén a szőlőtermesztés kezdetei a római időkre nyúlnak vissza. Jelenleg az ország mezőgazdaságilag művelt területének kb. 3%án termesztenek szőlőt, amelynek túlnyomó többsége (90,9%-a) borszőlő, és csak igen kevés a csemegeszőlő. Híres magyar borvidékek a következők: soproni, neszmélyi, móri, somlyói, Badacsony-Balatonfüred-csopaki, Balaton-melléki, mecseki, Villány-siklósi, szekszárdi, egri, debrői, gyöngyösvisontai, tokajhegyaljai stb. Magyarországon elévülhetetlen érdemei vannak a szőlőnemesítésben Mathiász Jánosnak. Az ő fajtái közül legnevezetesebb a "Csabagyöngye", "Erzsébet királyné emléke", "Ezeréves Magyarország emléke", "Szőlőskertek királynője". Hazánkban szinte mindenütt megterem, de előnyösebbek számára a meleg, déli lejtők, a vulkáni és a tápanyagban gazdag lösztalajok.
Kisebb részben nyersen fogyasztják, nagyobb részben bort, pezsgőt, pálinkát, borkősavat stb. készítenek belőle. Mint exportcikk is jelentős. A szőlőbogyó tápértékét cukor-, vitamin-, szervessav- és sótartalma adja.
Magyarország területén a szőlőtermesztés kezdetei a római időkre nyúlnak vissza. Jelenleg az ország mezőgazdaságilag művelt területének kb. 3%án termesztenek szőlőt, amelynek túlnyomó többsége (90,9%-a) borszőlő, és csak igen kevés a csemegeszőlő. Híres magyar borvidékek a következők: soproni, neszmélyi, móri, somlyói, Badacsony-Balatonfüred-csopaki, Balaton-melléki, mecseki, Villány-siklósi, szekszárdi, egri, debrői, gyöngyösvisontai, tokajhegyaljai stb. Magyarországon elévülhetetlen érdemei vannak a szőlőnemesítésben Mathiász Jánosnak. Az ő fajtái közül legnevezetesebb a "Csabagyöngye", "Erzsébet királyné emléke", "Ezeréves Magyarország emléke", "Szőlőskertek királynője". Hazánkban szinte mindenütt megterem, de előnyösebbek számára a meleg, déli lejtők, a vulkáni és a tápanyagban gazdag lösztalajok.
Kisebb részben nyersen fogyasztják, nagyobb részben bort, pezsgőt, pálinkát, borkősavat stb. készítenek belőle. Mint exportcikk is jelentős. A szőlőbogyó tápértékét cukor-, vitamin-, szervessav- és sótartalma adja.
