68. Linum usitatissimum L. - Házi len [Olajlen-csoport]. "Beta 201."

Egyéves, olajosmagvú rostnövény. Két fő típusa az olajlen és a rostlen; ezek termetben is eltérnek. Az olajlen többnyire már a szár tövénél elágazik, magassága 30-70 cm; a rostlen csak a szár felső részén ágazik el, magassága 50-100 cm. A levelek lándzsa alakúak, épek, zöld vagy szürkészöld színűek. Az olajlen levélzete sűrűbb. A virágzat kevésvirágú, sátorozó többesbog. A virág 5-tagú, a szirmok színe kék, néha fehér vagy rózsaszínű. Termése 5-rekeszű, fajta szerint változó alakú tok, mely lehet felnyíló vagy zárva maradó. Hazája valószínűleg Elő-Ázsia és a Földközi-tenger melléke. Csak kultúrában ismeretes. Termesztik Európában, Ázsiában - különösen Indiában, Kína nyugati részén, északra a 61°-ig - Észak- és Északnyugat-Afrikában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában. Ősi kultúrnövény, már az egyip­tomiak és mezopotámiaiak is művelték. A rostlen inkább az északi, az olajlen inkább a melegebb tájak növénye. A magyarság már a honfoglalás korában az itt lakó szláv népektől sajátította el a lentermesz­tést. Hazánk éghajlata igen alkalmas olajlen művelésére. Mélyrétegű, jó szerkezetű talajon az időjárás szélsőségeit jobban elviseli, sovány talajon alig terem.
Rost- és olaj-hasznosítású az ún. "kéthasznú" len. A len textilipari és olajipari felhasználásán kívül a magvából nyert olajpogácsa és a magliszt értékes takarmány. Nyálkásodó héjú magja régóta gyógy­szer az ember- és állatgyógyászatban egyaránt.
A len évezredes kultúrája folyamán változatainak szinte végtelen sora alakult ki. Magyarországon nemesítése az 1910-es években kezdődött el, és az azóta folyó munka igen értékes fajtákat eredményezett.