a: Virágzó növény
b: Álfüzérke (nagyítva)
c: Makkocska (nagyítva)
d: Csíranövény.
Nálunk egyéves, szürkén molyhos, illatos fűszernövény. Szára 30-50 cm magas, elágazó, idősebb korban kopaszodó, pirosló. Levelei rövid nyelűek, kerek-tojásdadok, épszélűek. Virágzata összetett álörvökből áll. Virágai kicsinyek, fehérek vagy rózsásak, alig ajakosak.
Hazája Észak-Afrika, nálunk helyenként művelik és olykor el is vadul. Az ókor óta használják. A középkorban nagyon kedvelt és túlzottan nagyra értékelt gyógynövénynek tartották, a gyógyászatban ma kis jelentősége van. Meleg, napos fekvésű, frissen trágyázott tápdús kerti talajban fejlődik a legjobban. Az ország több vidékén, különösen Kalocsa környékén termesztik.
A növény virágzás előtt gyűjtött föld feletti része morzsolt állapotban kerül a kereskedelembe. Illó olaja jellemző fűszeres illatú, és erősen fűszeres-kesernyés ízű. Különösen húsáruk gyártásánál és ételek ízesítésére használják.
Nálunk kétféle majoránnát termesztenek: a régi, hazai ún. "Uszodi" tájfajtát, és a "Francia majoránnát". Ez utóbbi fűszeresebb, több illóolaj-tartalmú.
Hazája Észak-Afrika, nálunk helyenként művelik és olykor el is vadul. Az ókor óta használják. A középkorban nagyon kedvelt és túlzottan nagyra értékelt gyógynövénynek tartották, a gyógyászatban ma kis jelentősége van. Meleg, napos fekvésű, frissen trágyázott tápdús kerti talajban fejlődik a legjobban. Az ország több vidékén, különösen Kalocsa környékén termesztik.
A növény virágzás előtt gyűjtött föld feletti része morzsolt állapotban kerül a kereskedelembe. Illó olaja jellemző fűszeres illatú, és erősen fűszeres-kesernyés ízű. Különösen húsáruk gyártásánál és ételek ízesítésére használják.
Nálunk kétféle majoránnát termesztenek: a régi, hazai ún. "Uszodi" tájfajtát, és a "Francia majoránnát". Ez utóbbi fűszeresebb, több illóolaj-tartalmú.
