Egyéves, 30-100 cm magas, bogasan elágazó szárú növény. Levelei tojásdadok vagy tojásdad-hosszúkásak. A virágok az elágazásokban képződnek, rövid kocsányúak, fehérek vagy fehéressárgák, pártájuk kerék alakú. Termése felfújt száraz bogyó.

Őshazája Dél-Amerika és Közép-Amerika, itt termesztése is régi keletű. Magyarországon a XVI. század második felében vált ismertté. A XVIII. században a fűszerpaprika-termesztés, a XIX. század végén pedig az étkezéspaprika-termesztés lendült fel. Minden világrészben termesztik. Magyarországon fűszerpaprika-termesztési tájaink: Szeged és Kalocsa környéke. Étkezési paprikából fő termesztési tájaink: Budapest környéke, Gyula, Szentes, Kecskemét, Nagykőrös, Cece, Boldog stb. Talajigénye: morzsalékos szerkezetű, humuszban és tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású homok- és vályogtalaj.

Gazdasági érettség állapotában nyersen, főzeléknek, salátának fogyasztják, biológiailag érett állapotban vitaminkészítményeket és őrleményt állítanak elő belőle.

A hazai paprikafajták száma mintegy 40. Ismertebb fajták a "Szegedi" csípős és csípősség-mentes fűszerpaprika-fajta, a "Cecei csüngő" és "Bogyiszlói" fehér színű étkezésipaprika-fajta. Zöld színű étkezésipaprika-fajták a "Cseresznyepaprika", "Kalinkó zöld", "Elefántormány" stb. A "Paradicsompaprika" a piros és zöld színű étkezésipaprika-fajták körében szintén kedvelt.