a: Virágos hajtás
b: Párta és porzók (eredeti nagyság)
c: Kifejlett levél
d: Gyökér
e: Csíranövény
f: Terméses hajtás- (bogernyő-) részlet
g: Bogyótermés hosszmetszete.
Bozontos és mirigyszőrös szárú, egyéves növény. Levelei félbeszárnyaltak, a levélszárnyak fogasak vagy újból szárnyaltak. Virágzata bogernyő, virágai sárgák. Termése többnyire vörös bogyó, de színe és alakja rendkívül változatos.
Hazája valószínűleg Peru és Ecuador. A trópusoktól kezdve a mérsékelt övig mindenütt termesztik. Fő termesztési helyei USA, Olaszország, Spanyolország. Régészeti leletek szerint az indiánok már az V. évszázadban ismerték. Európába Amerika felfedezése után jutott: Magyarországon az első írott feljegyzés a paradicsomról a XVII. sz. közepéről való, termesztése a XVIII. sz. végén indul meg. Fő termőterületeink Pest, Heves, Bács-Kiskun, Szolnok és Csongrád megyékben vannak. A lazább homok- és középkötött vályogtalajt kedveli. Számos fajtája ismeretes; tenyészidő szerint is szokták csoportosítani, pl. rövid tenyészidejű, középhosszú tenyészidejű, hosszú tenyészidejű fajták.
Felhasználása sokoldalú: nyersen, főzve, konzervipari célra, savanyúságnak stb. használják.
Hazája valószínűleg Peru és Ecuador. A trópusoktól kezdve a mérsékelt övig mindenütt termesztik. Fő termesztési helyei USA, Olaszország, Spanyolország. Régészeti leletek szerint az indiánok már az V. évszázadban ismerték. Európába Amerika felfedezése után jutott: Magyarországon az első írott feljegyzés a paradicsomról a XVII. sz. közepéről való, termesztése a XVIII. sz. végén indul meg. Fő termőterületeink Pest, Heves, Bács-Kiskun, Szolnok és Csongrád megyékben vannak. A lazább homok- és középkötött vályogtalajt kedveli. Számos fajtája ismeretes; tenyészidő szerint is szokták csoportosítani, pl. rövid tenyészidejű, középhosszú tenyészidejű, hosszú tenyészidejű fajták.
Felhasználása sokoldalú: nyersen, főzve, konzervipari célra, savanyúságnak stb. használják.
