122. Matricaria chamomilla L. - Kamilla (Orvosi székfű) [Compositae - Fészkesvirágzatúak].

a: Virágos szárrészlet
b: Szártő és gyökérzet
c: Vacok, a virágok lehullása után
d: Vacok hossz­metszete virágokkal
e: Kaszattermés oldalról és szemben (nagyítva)
f: Csíranövény.

Egyéves, ősszel vagy tavasszal csírázó, egyszerű vagy elágazó szárú, 3-70 cm magas növény. Levelei 2-3-szor szárnyasan vékony sallangokra szeldeltek. Hosszú kocsányú fészkes virágzatának sugárvirágai fehérek, a fészek belső csöves virágai sárgák, közöttük nincsenek vacokpelyvák. A virágzati vacok kúp alakú, belül üreges. Tavasszal virít.
Származási helye Elő-Ázsia és Dél-Délkelet-Európa. Elterjedt Európában, Nyugat-Szibériában, Kisázsiában, a Kaukázus vidékén, Iránban, Afga­nisztánban, a Felső-Gangesz vidékén. Behurcolódott Észak-Amerikába és Ausztráliába is. Hazánk minden táján házak körül előfordul, de tömegesen főleg a Tisza menti szikes talajokon; illatos virágzatát ("Chamomillae flores") innen gyűjtik nagy mennyiségben, export célokra is. Termetét, hatóanyagát a környezeti viszonyok (talaj, klíma, művelés) erősen befolyásolják. Így a sziken alacsony termetű, apró virágú ökotípusok jellemzők, míg pl. a dunántúli termőhelyeken a magasabb termetű, elágazóbb, többvirágú példányok a gyakoriak, ez utóbbiak azuléntartalma is nagyobb. Sokoldalúan és elterjedten használt drog, mind a hivatalos, mind a népies gyógyászatban. Ható­anyagai közül legbecsesebb az azuléntól kék színű illó olaja, mely gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatású.
Újabban nálunk is termesztik szórványosan, és nemesítésére is folynak kísérletek.



Kezdőlap