Rendszerint kétlaki, későn lombosodó magas fák. Leveleik ferde vállúak. Virágzatuk füzér, mely elhúsosodva epergyümölcsöt alkot. Nálunk 2 faját, a fehér és a fekete eperfát termesztik.

A fehér eperfa vékony, nyúlánk ágú fa, karéjos, felül sima levelekkel, leves, édes, fehér, pirosas vagy fekete, hosszú kocsányú gyümölccsel. Kínából származik, ahol már 6000 éve termesztik. Európába a XII. században került, először Olaszországban ültették. Talajban nem válogat, napos helyeken is jól nő. A metszést jól tűri, ezért sövénynek is alkalmas. Magvetéssel vagy dugvánnyal szaporítható.

Levele a selyemhernyó táplálékául szolgál, ezért ültetik szeltében az országban, főleg országutak mentén és házak körül. Gyümölcse nagy cukortartalma miatt pálinkafőzésre igen alkalmas. Fája kemény, szívós, ezért értékes.

A fekete eperfa magastermetű, vastagabb ágú fa, nagyobb, nem karéjos, mélyen szívesvállú, érdes, vastag levelekkel. Gyümölcse rövid kocsányú, fekete, vörös, néha rózsaszínű, kellemes savanykás ízű.

Hazája Nyugat-Ázsia. Őseink már a honfoglalás előtt ismerték, nagyrészt azonban a Balkánon át került hozzánk. Gyümölcsét frissen fogyasztják, továbbá gyümölcslevet, kocsonyát, gyümölcsízt, pálinkát főznek belőle. Szirupja gyógyszer.