Egyéves, kétlaki növény. Szára 2-4 m magasra is megnő. Levelei tenyeresen összetettek, a levélkék keskeny-lándzsásak, fűrészesek, érdesek. Az egész növény mirigyszőrös, mirigyváladéka jellegzetes illatú. A magvas (nő-) kender durvább, több elágazást fejleszt, később érik, kevesebb rostot ad, mint a porzós (hím-) kender.

Euráziai-kontinentális, adventív faj. Magyarországon elvadulva, meghonosodva, vetésekben, irtásokban, utak, mentén, parlagokon stb. igen közönséges.

Ősi ázsiai termesztett növény. Hazája India. Termesztése Kínában, Mongóliában és Indiában megelőzte a len és gyapot kultúráját. Dél-Oroszországban az i. e. VI. században termesztették, a rómaiak az i. u. I. században termesztik. Minden talajon termeszthető, de jó minőségű és nagy termést csak táperőben gazdag, középkötött, jól művelt talajon ad.

Egyik legfontosabb rostnövényünk. Rostjából durva vásznakat, köteleket, zsineget stb. készítenek. Magjából olajat ütnek, olajpogácsája kisebb mennyiségben jó takarmány (nagyobb adagban mérgező). Némelyik közép-ázsiai alakja a "hasis" nevű kábítószert szolgáltatja.

Nálunk is több nemesített fajtája szerepel a köztermesztésben, pl. a "Fertődi" és "Kompolti" nemesített fajták, továbbá a "Tiborszállási" tájfajta, újabban a "B. 7. hibrid" előzetesen elismert nemesített fajta stb.