Hatalmas termetű, századokig elélő, egylaki fa. Keskenylándzsás, kemény, felül fényes, szórt állású levelei szálkás fogúak. Zöldessárga, hosszú porzós barkái illatosak. A termős virágok a porzós virágfürt tövén helyezkednek el. A makktermést körülvevő kupacs sűrűn tövises.

Magyarországon is őshonos, elterjedési területe a Földközi-tengertől a Kaukázusig. Már a rómaiak idejében sok fajtáját ismerték a termesztők. Hazánkban országszerte itt-ott előfordul; Nagymaros környékén, Zalában, Kőszeg, Sopron és Pécs vidékén erdőket is alkot. Mészben szegény, gyengén savanyú, káliumdús, laza, mélyrétegű, középkötött talajt kedvel. Félárnyéktűrő, fagyálló, a szélárnyékot kedveli. Főleg magról szaporítják, ez csak rövid ideig csíraképes.

Termését frissen és elkészítve fogyasztják, a cukrászipar értékes nyersanyaga. Igen tartós fája középkémény. Barkái mézelők.