a: Virágzó növény
b: Virágfejecske
c: Egy virág (eredeti nagyság)
d: Szár keresztmetszete (eredeti nagyság)
e: Csíranövény (eredeti nagyság)
f: Mag (nagyítva)
g: Dughagyma
h: "Zittaui" hagyma
i: "Braunschweigi vörös" hagyma
k: "Makói" hagyma
l: Előbbi hosszmetszete.
Allium fistulosum L. - Téli hagyma
m: Sarjhagymácskákat (társasághagymát) hajtó szár
n: Mag (nagyítva).
A vöröshagyma két- vagy hároméves, nagyhagymájú növény. Szára alsó felében felfújt (kihasasodó). Levelei rendszerint kékesszürkék és csövesek, belül üresek. Fehér vagy lilásszínű, 6-tagú virágai tömött, gömb alakú ernyőt alkotnak.
Őshazája Ázsia középső része, Afganisztán, Irán, Turkménia. Az egész világon nagy mennyiségben termesztik. Magyarországon mintegy 10 000 kat. holdon. A termesztésnek kb. fele Makó környékére esik. Egyik legrégibb termesztett zöldségféle, már az egyiptomiak, görögök és rómaiak nagy mennyiségben fogyasztották. Termesztése Magyarországon is régi keletű, már a XVII. században kivitelünk volt belőle. Nem talajigényes, de a humuszban gazdag, középkötött vagy kötött, jó vízgazdálkodású vályogtalajokon és öntéstalajokon terem a legjobban. Fontos élelmiszernövény, nyersen is, konzervgyártáshoz is jelentős mennyiségben használják fel. Igen változatos; számos nemesített fajtáját termesztik.
A téli hagyma évelő, sok hosszúkás fiókhagymát fejleszt, szára közepén fúvódik fel, virágai rövidebb kocsányúak, porzószáluk hosszabb.
Származáshelye Közép- és Nyugat-Kína. Kínában és Japánban az ókor óta termesztik, Európában és Észak-Amerikában termesztése csekély, jelentősebb a trópusokon. Tavasszal igen korán indul fejlődésnek. Leveleit és hagymáit frissen és fűszerként fogyasztják.
A póréhagyma kétéves vagy évelő faj, hagymája hosszúkás, néha gömbölyű. Tőkocsánya, melyet a második évben hajt, 30-80 cm hosszú. Levelei hosszúak és szélesek. Virágai nagy, tömött, gömb alakú, hosszú kocsányú ernyőben állnak, színük fehéres.
Vadon ismeretlen, valószínűleg a Földközi-tenger keleti partvidékén honos A. ampeloprasum L. fajból származik. Egész Európában és Észak-Amerikában termesztik. Magyarországon kb. 300 kh.-on termelik. A jó táperőben levő nyirkosabb vályogtalajokat kedveli legjobban. Már az egyiptomiak is ismerték és fogyasztották.
Főleg zölden fogyasztják és levesfűszerként használják. Téli és nyári fajtáit egyaránt termesztik.
A fokhagyma évelő faj. A hagymája több gerezdből (fiókhagymából) áll, melyeket kívülről pergamenszerű hagymaburoklevél fog körül. A szár csúcsa virágzás előtt körbe csavarodó, virágai fehéresek. A virágzatban számos, kb. 1 cm hosszú sarjhagyma is fejlődik.
Hazája: Kirgizföld, Kelet-India. Japánban és Kínában már az ókorban fontos élelmiszer volt (az utóbbiban gyógynövény is). Az egyiptomiak ugyancsak nagy mennyiségben fogyasztották. Csaknem az egész Földön termesztik, Magyarországon főként Makó környékén. Termesztésére legalkalmasabb a kötöttebb réti agyagtalaj, vagy a jó táperőben levő barna homoktalaj. Fajta-körében nagy a változatosság. Magyarországon inkább a virágszárat nem fejlesztő típust termesztik, friss fogyasztásra konzervgyártáshoz és exportra.
A metélő hagyma évelő, hagymája hengeres, többedmagával nő. Levelei pázsitfűszerűek, hengeresek. Virágzata gömbös, rózsaszínű. A Földközi-tenger vidékéről származik. Európaszerte és Amerikában is termesztik. Közép-Európában kultúrája Olaszországból terjedt el.
Főként házikertekben művelik, és hajtatva a leveleit frissen fogyasztják ételízesítőként.
Őshazája Ázsia középső része, Afganisztán, Irán, Turkménia. Az egész világon nagy mennyiségben termesztik. Magyarországon mintegy 10 000 kat. holdon. A termesztésnek kb. fele Makó környékére esik. Egyik legrégibb termesztett zöldségféle, már az egyiptomiak, görögök és rómaiak nagy mennyiségben fogyasztották. Termesztése Magyarországon is régi keletű, már a XVII. században kivitelünk volt belőle. Nem talajigényes, de a humuszban gazdag, középkötött vagy kötött, jó vízgazdálkodású vályogtalajokon és öntéstalajokon terem a legjobban. Fontos élelmiszernövény, nyersen is, konzervgyártáshoz is jelentős mennyiségben használják fel. Igen változatos; számos nemesített fajtáját termesztik.
A téli hagyma évelő, sok hosszúkás fiókhagymát fejleszt, szára közepén fúvódik fel, virágai rövidebb kocsányúak, porzószáluk hosszabb.
Származáshelye Közép- és Nyugat-Kína. Kínában és Japánban az ókor óta termesztik, Európában és Észak-Amerikában termesztése csekély, jelentősebb a trópusokon. Tavasszal igen korán indul fejlődésnek. Leveleit és hagymáit frissen és fűszerként fogyasztják.
A póréhagyma kétéves vagy évelő faj, hagymája hosszúkás, néha gömbölyű. Tőkocsánya, melyet a második évben hajt, 30-80 cm hosszú. Levelei hosszúak és szélesek. Virágai nagy, tömött, gömb alakú, hosszú kocsányú ernyőben állnak, színük fehéres.
Vadon ismeretlen, valószínűleg a Földközi-tenger keleti partvidékén honos A. ampeloprasum L. fajból származik. Egész Európában és Észak-Amerikában termesztik. Magyarországon kb. 300 kh.-on termelik. A jó táperőben levő nyirkosabb vályogtalajokat kedveli legjobban. Már az egyiptomiak is ismerték és fogyasztották.
Főleg zölden fogyasztják és levesfűszerként használják. Téli és nyári fajtáit egyaránt termesztik.
A fokhagyma évelő faj. A hagymája több gerezdből (fiókhagymából) áll, melyeket kívülről pergamenszerű hagymaburoklevél fog körül. A szár csúcsa virágzás előtt körbe csavarodó, virágai fehéresek. A virágzatban számos, kb. 1 cm hosszú sarjhagyma is fejlődik.
Hazája: Kirgizföld, Kelet-India. Japánban és Kínában már az ókorban fontos élelmiszer volt (az utóbbiban gyógynövény is). Az egyiptomiak ugyancsak nagy mennyiségben fogyasztották. Csaknem az egész Földön termesztik, Magyarországon főként Makó környékén. Termesztésére legalkalmasabb a kötöttebb réti agyagtalaj, vagy a jó táperőben levő barna homoktalaj. Fajta-körében nagy a változatosság. Magyarországon inkább a virágszárat nem fejlesztő típust termesztik, friss fogyasztásra konzervgyártáshoz és exportra.
A metélő hagyma évelő, hagymája hengeres, többedmagával nő. Levelei pázsitfűszerűek, hengeresek. Virágzata gömbös, rózsaszínű. A Földközi-tenger vidékéről származik. Európaszerte és Amerikában is termesztik. Közép-Európában kultúrája Olaszországból terjedt el.
Főként házikertekben művelik, és hajtatva a leveleit frissen fogyasztják ételízesítőként.
