Évelő, kétlaki, ritkán hímnős virágú növény. A gyöktörzs oldalrügyeiből fejlődnek a felhasználásra kerülő hajtások, az ún. spárgasípok. Szára terebélyesen ágas, 50-150 cm magas. Keskenyszálas, levélszerű ágai 3-10-esével állnak egy örvben. A valódi levelek aprók, pikkely alakúak. Termése vörös bogyó.

Hazája Eurázia mediterrán és kontinentális tájai. Európaszerte művelik, különösen Nyugat-Európában igen keresett zöldség. Már az egyiptomiak és görögök is termesztették. A legfejlettebb termesztési fokot a rómaiaknál érte el. A középkór óta Európában mindenütt művelik. Magyarországon a spárga őshonos, vad alakja főleg szárazabb termőhelyek vegetációjában mindenütt megtalálható. Nagyobb arányú termesztése nálunk a századforduló táján kezdődik. Termesztésre a mélyrétegű, laza, mésztartalmú talajokat kedveli, fontos a talaj jó vízgazdálkodása és szellőzöttsége.

Etiolált hajtásait használják frissen főzelék készítésére, konzervként és a gyógyászatban is. Magyarországon is több fajtáját termesztik. A kertészet zöld hajtásait a virágkötészetben használja fel.