Évelő, csomósan növő, bokros növésű szálfű. Magassága 30-150 cm, szára felül érdes. Tőhajtásai összenyomottak. Nyelvecskéje hosszúkás, fehér, fülecskéje hosszú, hegyes, fehéres, csúcsba keskenyedő. Virágzata egyoldalú buga, alsó ágai jóval hosszabbak. A füzérkék szaggatott, széles csomókban állnak. Feltűnőbb változata a sziki csomós ebir, mely alacsonyabb termetű, bugája rövid, tömött. Az erdei ebir halványzöld, laza tövű, kúszó gyöktörzsű, rövid tarackkal. Bugaágai hosszúak, bókolók.

Euráziai elterjedésű faj. Nálunk kaszáló- és mocsárréteken, legelőkön, tölgyesekben, pusztafüves lejtőkön stb. közönséges. Termesztésre talajban nem válogatós.

Korán kihajtó, bőven termő, értékes takarmánynövény. Angliában először az 1700-as években vették kultúrába. Hazánkban is a pázsitfüvek közül az elsők között kezdték termeszteni. A XIX. század folyamán sokfelé vetették, főleg parkok létesítésekor. Nemesítésével is foglalkoznak, mind nálunk, mind külföldön; számos termesztett és nemesített fajtája ismeretes.