a: Szártő és virágzó szár
b: Érett toklász (nagyítva). Agropyron repens (L.) Beauv. - Tarackbúza ("Tarack"; "Perje").
c: Virágzó szár és tarack
d: Csíranövény.
Évelő, tömötten bokrosodó aljfű. 60-90 cm magas, szára alul térdes, felülete kopasz és fénylő. Levele 5-8 mm széles, felszíne kissé szőrös, fonáka fénylő. A levélalapnál a két szőrös fülecske szárölelő. Virágzata 4-6 cm hosszú, oldalt lapított, összetett füzér, sűrű, elálló füzérkékkel. A toklász rövidszálkás.
Hazája Dél-Európa, Kisázsia, Kaukázus, Irán, Afganisztán és Szibéria. Mint takarmányt termesztik Északnyugat-Amerikában és Kanadában. Nálunk löszpusztarétek, lösztalajok, szikár lejtők stb. jellemző füve. Termesztésére a lösz-, homok- és homokos vályogtalajok a legalkalmasabbak. Magyarországon a termesztése és nemesítése az 1930-as években kezdődik. Néhány nemesített fajtája is ismeretes.
Gyorsan fejlődő, jó tápértékű, őszig zöldelő takarmányfű, szárazabb talajokon kaszálókra és legelőkre is alkalmas. Rokona az évelő tarackbúza, mely szántóföldeken terhes gyom, réteken, legelőkön harmadrendű szálfűnek tekinthető. Euráziai elterjedésű. Nálunk a szántóföldi kultúrákon kívül, utak mentén, gyomtársulásokban stb., főleg száraz, kötött talajokon igen közönséges.
Vannak adatok, hogy tarackjait sokfelé hasznosítják (seprűt, kefét, pótkávét, orvosságot stb. készítenek belőle). Hazánkban meredek, agyagos, homokos partok megkötésére szokták telepítését ajánlani. Nemesítésével is foglalkoztak.
Hazája Dél-Európa, Kisázsia, Kaukázus, Irán, Afganisztán és Szibéria. Mint takarmányt termesztik Északnyugat-Amerikában és Kanadában. Nálunk löszpusztarétek, lösztalajok, szikár lejtők stb. jellemző füve. Termesztésére a lösz-, homok- és homokos vályogtalajok a legalkalmasabbak. Magyarországon a termesztése és nemesítése az 1930-as években kezdődik. Néhány nemesített fajtája is ismeretes.
Gyorsan fejlődő, jó tápértékű, őszig zöldelő takarmányfű, szárazabb talajokon kaszálókra és legelőkre is alkalmas. Rokona az évelő tarackbúza, mely szántóföldeken terhes gyom, réteken, legelőkön harmadrendű szálfűnek tekinthető. Euráziai elterjedésű. Nálunk a szántóföldi kultúrákon kívül, utak mentén, gyomtársulásokban stb., főleg száraz, kötött talajokon igen közönséges.
Vannak adatok, hogy tarackjait sokfelé hasznosítják (seprűt, kefét, pótkávét, orvosságot stb. készítenek belőle). Hazánkban meredek, agyagos, homokos partok megkötésére szokták telepítését ajánlani. Nemesítésével is foglalkoztak.
