Egyéves gabonanövény. Szára a kalász alatt pelyhes. Levele szálas, rövid fülecskéje van. Virágzata kalászvirágzat, tengelyén a füzérkék magánosan állnak. Egy-egy füzérke többnyire 2-virágú. A pelyva a füzérkénél jóval rövidebb, szálkátlan. A toklász fokozatosan hosszú szálkába keskenyedik.

Hazája valószínűleg Elő-Ázsia. Fő termesztési területe Közép- és Észak-Európa Szibériáig, kismértékben Nyugat-Európa. Délen főleg hegyvidékeken: Elő- és Közép-Ázsia, Észak-Afrika, Fokföld, Észak-Amerika, kismértékben Dél-Amerika és Ausztrália.

A korai kőkorszak óta termesztik, Magyarországon a bronzkor óta. Eredetileg a búza gyomnövénye volt. A lazább talajokat kedveli, legjobb számára a homokos vályog vagy humuszos homok. Magyarországon három fontos termesztési területe van: 1. a Duna-Tisza közi, 2. a nyírségi, 3. a dunántúli rozstermő vidék.

Nagy fontosságú gabonánk, mint kenyérgabona-növény mindjárt a búza után következik. Malomipari melléktermékei és szalmája fontos takarmány, de hasznosítja a szalmafonó és a pótkávé-ipar is. Nemesítése Magyarországon félévszázada kezdődött. Elismert nemesített fajták: "Lovászpatonai", "F" rozs, "Kisvárdai", "Óvári" rozs. Ismertebb magyar tájfajta a "Nyíri" rozs és a "Kecskeméti" rozs. A világ legelterjedtebb rozsfajtája a "Petkusi", többfelé nálunk is termesztik.