162. Secale cereale L. - Termesztett rozs (Rozs) [Gramineae - Pázsitfű-félék]. "Kisvárdai P." fajta

a: Virágzó szár
b: Szártő
c: Érett kalász
d: Egy alsó füzérke toklásza (nagyítva)
e: Érett szemtermés hátulról és szemben (nagyítva)
f: Csíranövény.

Egyéves gabonanövény. Szára a kalász alatt pely­hes. Levele szálas, rövid fülecskéje van. Virágzata kalászvirágzat, tengelyén a füzérkék magánosan állnak. Egy-egy füzérke többnyire 2-virágú. A pelyva a füzérkénél jóval rövidebb, szálkátlan. A toklász fokozatosan hosszú szálkába keskenyedik.
Hazája valószínűleg Elő-Ázsia. Fő termesztési területe Közép- és Észak-Európa Szibériáig, kismér­tékben Nyugat-Európa. Délen főleg hegyvidékeken: Elő- és Közép-Ázsia, Észak-Afrika, Fokföld, Észak-Amerika, kismértékben Dél-Amerika és Ausztrália.
A korai kőkorszak óta termesztik, Magyar­országon a bronzkor óta. Eredetileg a búza gyomnövénye volt. A lazább talajokat kedveli, legjobb számára a homokos vályog vagy humuszos homok. Magyar­országon három fontos termesztési területe van: 1. a Duna-Tisza közi, 2. a nyírségi, 3. a dunántúli rozstermő vidék.
Nagy fontosságú gabonánk, mint kenyérgabona-növény mindjárt a búza után következik. Malomipari melléktermékei és szalmája fontos takarmány, de hasznosítja a szalmafonó és a pótkávé-ipar is. Nemesítése Magyarországon félévszázada kezdő­dött. Elismert nemesített fajták: "Lovászpatonai", "F" rozs, "Kisvárdai", "Óvári" rozs. Ismertebb magyar tájfajta a "Nyíri" rozs és a "Kecskeméti" rozs. A világ legelterjedtebb rozsfajtája a "Petkusi", többfelé nálunk is termesztik.



Kezdőlap