Egyéves, főleg tavaszi gabona- és takarmánynövény. 2-4 vagy több szárat hajt, szára üreges szalmaszár. Levelei hosszúszálasak. Virágzata buga, amely 2-4-virágú füzérkékből áll. A buga alakulása szerint több alfajt különböztetnek meg. Egyoldalra hajlanak a bugaágak a zászlós zabnál, minden oldalra szétágazók a bugás zabnál.

Csak kultiváltan ismert; valószínűleg a héla zabból (A. fatua
L.) származik, mely Magyarországon is vadon termő gyomnövény. A zab a tönkebúza és az árpa gyomnövénye volt, és a bronzkorban kezdték termeszteni. A zab jelentős élelmiszernövény (liszt, zabpehely, tápszer stb.), szemtermése és szalmája takarmány, de fontos iparilag is (szalmafonás, papír- és keményítőgyártás stb.).

A zab fő termesztési területe: Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Amerika. Hazánkban a zabot a szántóterületnek csak kb. 4-5%-án termesztik, ugyanis éghajlatunk nem kedvező számára. Igénytelen, de a legsoványabb területeken keveset terem. Legjobb zabtermő vidékűnk a Kisalföld, a Dunántúl, de termesztik a Magyar Középhegységben és az Alföldön is. Számos fajtája van. Magyarországon a rövid tenyészidejű és szárazságot is tűrő zabfajták alkalmasak a termesztésre. Államilag törzskönyvezett nemesített fajtánk az "F" zab, elismert nemesített fajta a "Székács 8." zab.