a: Porzós virágzat
b: Termős virág, a hosszú bibeszállal
c: Csiranövény. Kukoricacsövek
d: "Sárga lófogú"
e: "Egérfogú"
f: "Pignoletto"
g: "Fekete mazsola" cső-részlete.
Szemtermések
h: "Egérfogú"
i: "Japán piros"
k: "Sárga simaszemű"
1: "Fehér lófogú"
m: "Red King"
n: "Sárga mazsola"
o: "Tordasi"
p: "Felsőszentiváni"
r: "Néger bébi".
Egyéves, gabona- és takarmánynövény. 1-2 m magas, sőt magasabb, szára tömött, a talajszintben mellékhajtásokra (fattyúhajtások) ágazik el. Levele széleslándzsás, 4-15 cm széles. Egylaki növény, porzós virágzata (címer) a főhajtás végén fejlődő ágas bugavirágzat, termővirágzata a főhajtás oldalán 1-3-asával elhelyezkedő torzsavirágzat. Hosszú bibéjük (néha 75 cm) teljes hosszában alkalmas megporzásra. A szemtermések 8-24 (néha 6-40) hosszanti sorban ülnek a torzsavirágzatból fejlődő csövön.
Csak kultiváltan ismert, valószínűleg a teozinte (Euchlaena mexicana Schrad.) és a cirok keresztezéséből jött létre. Származási területe valószínűleg Mexikó, Közép-Amerika vagy Peru. Amerika felfedezésekor Kanadától Argentínáig kultúrában volt, és mintegy 25 évvel később már Spanyolországban és Itáliában termesztették. A XVI. század közepén a portugálok által Kínába került, termesztése Afrikában is gyorsan elterjedt. Hazánkba az 1590-es években került Olaszországból. Erdélybe csaknem két évtizeddel később a törökök közvetítésével jutott el. Magyarországon ma a búza után a legfontosabb szántóföldi növényünk. A szántóföldnek mintegy 20%-án termesztjük.
Melegigényes növény, nálunk az időjárás nagyon befolyásolja fejlődését. Jó talajt kíván és trágyaigénye is nagy, legjobb termést mélyrétegű, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött vályogtalajban ad.
Magyarországon a kukorica szemtermése a legfontosabb hizlaló takarmány, emberi táplálékul keveset használunk. A kukoricacsalamádé a szarvasmarhák nyári, a silókukorica pedig téli takarmányozásában nélkülözhetetlen. Mind nagyobb mértékben dolgozza fel az ipar is (keményítő, szesz, cellulóz stb.).
A kukorica hazai nemesítése 1880-ban kezdődött. Az 1930-as években Magyarországon mintegy 33 kukoricafajta volt elterjedve kisebb-nagyobb mértékben. Újabban a kukoricanemesítés legmodernebb módszerével, a heterózis-nemesítéssel érnek el kimagasló eredményeket, az így előállított fajták 30%-kal több termést is adhatnak, mint a régi fajták.
Törzskönyvezett, illetve államilag minősített (1957) fajtáink "F Mezőhegyesi sárga lófogú", "F korai sárga lófogú", "Mindszentpusztai sárga lófogú", "Aranyözön sárga lófogú", "Szegedi sárga lófogú", "Mindszentpusztai fehér simaszemű", "Martonvásári FB" (sárga simaszemű), "Iregi 12-hetes" (fehér simaszemű), "M silókukorica" (fehér simaszemű), "Vas-féle silókukorica" (sárga lófogú); engedélyezett szabad fajta a "Bánkúti (sárga) lófogú". Elismert fajtaheterózis-kukorica az "Óvári 5.", elismert beltenyésztéses hibridkukorica a "Martonvásári 1. és 5. hibrid" (sárga lófogú).
Csak kultiváltan ismert, valószínűleg a teozinte (Euchlaena mexicana Schrad.) és a cirok keresztezéséből jött létre. Származási területe valószínűleg Mexikó, Közép-Amerika vagy Peru. Amerika felfedezésekor Kanadától Argentínáig kultúrában volt, és mintegy 25 évvel később már Spanyolországban és Itáliában termesztették. A XVI. század közepén a portugálok által Kínába került, termesztése Afrikában is gyorsan elterjedt. Hazánkba az 1590-es években került Olaszországból. Erdélybe csaknem két évtizeddel később a törökök közvetítésével jutott el. Magyarországon ma a búza után a legfontosabb szántóföldi növényünk. A szántóföldnek mintegy 20%-án termesztjük.
Melegigényes növény, nálunk az időjárás nagyon befolyásolja fejlődését. Jó talajt kíván és trágyaigénye is nagy, legjobb termést mélyrétegű, humuszban és tápanyagban gazdag, középkötött vályogtalajban ad.
Magyarországon a kukorica szemtermése a legfontosabb hizlaló takarmány, emberi táplálékul keveset használunk. A kukoricacsalamádé a szarvasmarhák nyári, a silókukorica pedig téli takarmányozásában nélkülözhetetlen. Mind nagyobb mértékben dolgozza fel az ipar is (keményítő, szesz, cellulóz stb.).
A kukorica hazai nemesítése 1880-ban kezdődött. Az 1930-as években Magyarországon mintegy 33 kukoricafajta volt elterjedve kisebb-nagyobb mértékben. Újabban a kukoricanemesítés legmodernebb módszerével, a heterózis-nemesítéssel érnek el kimagasló eredményeket, az így előállított fajták 30%-kal több termést is adhatnak, mint a régi fajták.
Törzskönyvezett, illetve államilag minősített (1957) fajtáink "F Mezőhegyesi sárga lófogú", "F korai sárga lófogú", "Mindszentpusztai sárga lófogú", "Aranyözön sárga lófogú", "Szegedi sárga lófogú", "Mindszentpusztai fehér simaszemű", "Martonvásári FB" (sárga simaszemű), "Iregi 12-hetes" (fehér simaszemű), "M silókukorica" (fehér simaszemű), "Vas-féle silókukorica" (sárga lófogú); engedélyezett szabad fajta a "Bánkúti (sárga) lófogú". Elismert fajtaheterózis-kukorica az "Óvári 5.", elismert beltenyésztéses hibridkukorica a "Martonvásári 1. és 5. hibrid" (sárga lófogú).
