Bevezetés (részlet)

A borsod-, hevesmegyei fiatal harmadkori barnaszén és lignit területek tanulmányozását 1916-ban kezdtem meg a perecesi és sajószentpéteri szénterületek tanulmányozásával és földtani felvételével. Ezt a munkát a következő években folytattam, azonban megszakításokkal, miután közben az esztergomi szénterületen, a Pilis- és Budai hegységben végeztem részletes földtani felvételeket.

1923-ban a m. kir. Földtani Intézet akkori igazgatóságának terjedelmesen indokolt javaslatára a m. kir. Kereskedelemügyi, a m. kir. Pénzügyi és a m. kir. Földmívelésügyi Ministeriumok együttesen elhatározták a hazai szén, lignit és tőzeg területek egyöntetű tanulmányoztatását. Ezt a munkát a "Széngazdasági Tárcaközi Bizottság" irányította s ebből rám a borsod-hevesi szén- és lignitterületek tanulmányozása esett. Nevezetesen: 1. az egercsehi-ózd-királdi, 2. a sajóvölgyi barnaszénterületeknek, 3. a felsőborsodi és 4. a Bükk déli oldalán levő lignitterületeknek tanulmányozása és leírása. Nem volt ellenben feladatom a Mátra északi oldalán húzódó barnaszén-vonulatnak s a Mátra déli oldalán levő lignitterületnek a tanulmányozása. Ez a munkálat tehát lényegében nem volt egyéb, mint korábban megkezdett felvételeimnek folytatása és kiegészítése.

Az 1922-25. években a hazai szénbányászat igen erőteljesen, - de sajnos abnormisan, - fellendült s ennek következtében a borsod-hevesi barnaszén- és lignitterületen is számos kisebb szénbánya létesült. Igaz ugyan, hogy egészséges alap híján ezeknek az új kis bányáknak legnagyobb része a szénláz elmultával megint meg is szünt; azonban nagy szolgálatot tettek ezek a tudománynak és a jövő bányászkodásának, miután feltárásaik a terület bányaföldtani viszonyait legnagyobbrészt felderítették. E kedvező alkalmat megragadva, a bányászkodás nyújtotta összes adatokat igyekeztem összegyűjteni, amelyek egy része a kis bányák megszüntével kétségkívül hosszú ideig megint hozzáférhetetlen lesz.

Ezidőszerint hazai szénszükségletünk bőségesen fedeződik s így a gyengébb minőségű borsodi szénre kevésbbé van szükség. S hogy így jelenleg a szénbányászat a minimumra csökkent, ezt a körülményt az államháztartás szempontjából előnyösnek kell itélnem, bárha ez nem esik össze a bányavállalatok érdekeivel. Szénkincsünk tudniillik folyton fogy. S el fog következni az az idő, amikor rá fog szorulni az ország a gyengébb minőségű borsodi szénre is. S akkor azok az adatok, amelyeket munkámban összefoglaltam, az itteni szénterületek újból való feltárásakor megint aktuálissá s különösen a szenet kutató bányamérnökök előtt értékesekké válnak.

Ebben a munkámban összefoglaltam lehat a borsod-hevesi barnaszénterületekre és lignitterületekre vonatkozó bányaföldtani ismereteimet, amelyek elsősorban a földtani részletes felvételeken, részben a bányászat szolgáltatta feltárások tanulmányozásán, részben szóbeli közléseken és irodalmi adatokon alapszanak.

Munkámban a tulajdonképeni, az egész medencét áttekintő, összefoglaló földtani leírást rövidre fogtam. Inkább a gyakorlati, praktikus szempontokat helyeztem előtérbe, miután ezt a tanulmányt inkább a gyakorlati szakemberek részére szántam. Az egyes bányahelyek ismertetésénél azonban részletesen kiterjeszkedtem a helyi földtani viszonyok leírására, amely a gyakorlati (alkalmazott) földtannak, a bányászatnak is kell, hogy alapja legyen. Tanulmányom szövegábráinak és rajzmellékleteinek nagy részét magam készítettem; ezek gyengébb kiviteléért az olvasó elnézését kérem.