Egyetlenegy vagy, Pesti Napló, 1930. szeptember 28. Amikor e verset a kötetbe rendezi, itt is elhagyja a végletes stíluselemeiben még a megelőző korszakához kötődő, azzal polemizáló megoldást, már csak azt a következtetést rögzíti, melyhez az előző változatban a felkiáltójel után jutunk, az írásjel figyelmeztetése után visszagondolva, ismét átélve a versszak ellentéteit. Ugyanakkor az eredetileg, a felkiáltójellel lezárt szöveg változtathatatlanság-szuggesztiójával szemben a kérdőjeles zárás több szólamú, az ekkori Szabó Lőrinc-i verstípusnak megfelelőbb: a befejezetlenséget, a megfellebbezhetőséget, a parancson való kifogás esélyét is magában hordja:

 

1930:

De vigyázz: parancsok s tények csatáznak istentelen;

vannak bitangok s mégy halni másnak hogy haszna legyen!

 

1932:

De vigyázz: parancsok öklöznek előre könyörtelen;

s te mégy, hogy a zsarnok másnak belőle haszna legyen?