1937-es interjújában erről így emlékezik: „Március 15-én én is ott voltam a Nemzeti Múzeum nevezetes lépcsőpárkányán, és noha érdeklődésemnek csak egy töredéke fordul a politika felé, ott bizony meglengette bennünk a szárnyát a lelkesedés, amikor láttam, hogy szónokló barátaim, Zilahy, Féja és Kovács Imre hogyan magukkal tudják ragadni a tömeget.” (Új Szellem, 1937. június 15.)