Lásd: Simon Zoltán: Szabó Lőrinc költészetének keleti vonatkozásai, Itk, 1964.2. sz. 162-170. 1, valamint Rába György: Szabó Lőrinc, Akadémiai, 1972. Szabó Lőrinc keleti témájú verseinek ihletforrására maga a költő is rámutat 1945-ös Napló-jában (Április), összekapcsolva érdeklődési körének és módszerének e témákban egybeeső tágítási kísérletét: „S ugyanakkor egyike vagyok a legmetafizikusabb hajlandóságú lelkeknek. Talán semmivel nem foglalkoztam annyit, mint a vallásokkal. A kereszténység csak egyik szép álom a sok közül. Nekem nem volt szentség, hanem - költészet! S nem is olyan, amely egyedülálló, a legnemesebb! tanításai az én látásom számára nem voltak - monopólium! A kínai regéket és meséket és filozófusokat többek közt azért kezdtem beolvasztani a témáimba, mert közvetve a mi keresztény reakciónkra gondoltam: s így láthatták, hogy másutt is éltek és gondolkoztak tisztán és nemesen!” Ez időbeli keleti olvasmányáról az 1934 nyaráról való levelezőlapon tudósítja Kardos Lászlót: „... olvasok is, megint sok hindut.”